Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
Ennek lélektani alapja a „bátorság”, ami nem más, mint az elhatározás véglegességére való ön-rászánás. Aki magát elhatározta, vagyis akaratát a világ és a személyes sors egyetlen alakítójának tekinti, az az „éberség” állapotába kerülhet. Az egyén egzisztenciális katarzisa az, amikor a következőkre ráébred: „A realitás nem kint van a körülményekben, a feltételekben, és a tényekben; a világ valósága bent van az ember elhatározásábanEz a belső élmény (innere Erlebnis): „a háború [...] legnagyobb élménye: a realitás-élmény. [...] Az ember a valósággal szemtől szemben áll és a valóságban benn áll. [...] A katona az anyagi világ irrealitásából kilép, újra reális lesz, éspedig a reálisan reális világban, a belső elhatározások világában. Ott, ahol nem az emberi szándékok múlnak a külső tényeken, hanem igenis a külső tényeket mindig és minden esetben az emberi szándékok és tettek határozzák és teremtik meg. Az életnek egyetlen reális feltétele van: az élőlény elhatározása, bog’ életével azt teszi, amit akar. 4. Hamvas belsővé tett élménye, amelyet Jüngerhez hasonlóan a világháború modern borzalma vált ki, végső soron mitikus-mágikus beavatást jelent egy, a fennállóhoz képest radikálisan más világba, s képessé tehet az Aranykor visszaszerzését célzó fordulatra. Az ember a háborús élmény Íratására teljesen és totálisan szabad lesz az élettől - ahogyan Hamvas és Patocka írja - s Ilarcossi, hérosz-szá válik. Hamvas ezt különösen ott ragadja meg, hogy a háború az embert az egyetlen reális realitásra, a valóság valóságosságára ébreszti rá, amit csak belül találhat meg, s ez saját elhatározása (akarata) realizálására (tettre váltására) irányuló tudatának elmélyítése. Ezt hívja a „feladat” teljesítésének, hiszen ebben a beállításban az ember minden akarata egy feladat végrehajtásában testesülhet csak meg. A felébredt ember, az ébredés elhatározásának végrehajtója a következő alapállást képviseli: „Azon, hogy mi történik körülötte, fölényesen átsiklik, mert számára csak az a fontos, bog mi történik benne. Ami pedig benne történik, azt őirányítja azzal az erejével, amit az elhatározás pillanatában kapott. Szuverén biztossággal veti be magát éppen oda, ahová kell; ahová az adott pillanat - mindig a konkrét helyzet és nem az absztrakt eszme követeli. Hamvasnál a „realitás abszolút konkrét voltát" megértők túlvannak a válságon, megélték és magukba fogadták a háború által megmutatott radikális pusztulást, és már mindezen túl—fölül vannak. A háború oka véleménye szerint az - s ez nagyon megfontolandó! -, hogy az emberiség tömegesen kifelé fordult, ennek következtében a harci konfliktus közvetlen okának az látszik, hogy egyik nép a másikat hibáztatja saját gondjaiért, holott annak nagyrészt saját maga az oka, vagyis belső szemének megvakulása. Nagyszerű és csattanós mondattal méri fel Hamvas a háborúk értelmetlenségét: „a bajok nagy részének forrása belül van; más részük áthidalhatatlan, inert az emberi élettel együtt járnak; végül csak elenyészően csekély baj oka az idegen nép, -s ezt a zöld asztal mellett tényleg el lehet intézni. ”,;(l Mivel Hamvas szerint az Aranykor mindig „a lét állandó és nyílt lehetősége. - Minden pillanatban megvalósítható”f ezért akár a háború által is lehetséges a tömegesen társadalmon, azaz a szakrális renden kívül élő közösség egyéneinek 77
