Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"
más embert állított Zeusz ismét a világban, jobb és igazabb volt, mint az előbbi [ti. a rézkori], ez új, negyedik rend, isteni hősök rendje, nevük félisten a földön, föld végnélküli téréin ők jártak mielőttünk. Emberölő csata, irtó harc pusztítja ki őket' Ez a rend tehát kipusztult, egyik részük Thébai és Trója falai alatt halt meg („Ott a halál végzése homályba takarta be őket" [166. sor]); más részük viszont a Boldogok Szigetére került, amely az Aranykor jellegzetességeit őrzi, és Zeusz föléjük királyként az aranykori istennemzedék általa letaszított, majd most elengedett uralkodóját, Kronoszt tette. Ez a sziget őrzi az Aranykor maradványait, s nem csak külső megjelenésében, hanem a rajta élők belsőjében is. A Hesio- dos által érászoknak (yévocj) nevezettek harcosok, akik Trójánál, a tengeren és a tágas földön haltak meg, Zeusz kegyelméből az Aranykort őrző szigeten élnek. Ok az utolsó, aranykori emberek, időn és téren kívüli harcosok. A hanyatlás kellős közepén a harctér ténylegesen is a Rézkor emberének, a ksatrijának ad potenciális lehetőséget arra, hogy erejét kiélje, aktivitását a legvégsőkig fokozza - kasztját totálisan mozgósítja. De ez az állapot nem elég az Aranykor restaurációjára, az eredet visszanyerésére, mivel ez szellem nélküli cselekvés, illetőleg csak a cselekvés maga, annak is radikalizált formájában, harcként. Ha a harcos igazán, jüngeri értelemben Harcossá - vagy hérosz-szá - akar válni, akkor a harc princípiuma mellé a szellem és a „cselekvés nélküli cselekvés” jellemzőjét is társítania kell személyiségéhez - ez a belső élmény eredménye. ’ Ennyiben, ha ez az egyén szintjén megvalósulást nyer — akár a lövészárok mélyén, vagy a nyílt harcmezőn -, akkor az Aranykor restaurálására lehetőség nyílik, mivel a harc által felébresztett ember - aki előbb még csak titán volt - „szellemi emberré” (Hamvas, Patocka) válhat. A Vaskor egyéni meghaladása, az Aranykor egzisztenciális megvalósítása bomlik ki Hamvas Hiiperión- jából is, amikor több helyütt így fogalmaz: „s én mint király, éppen ágy gondolkodó lettem volna, mint most, ahogy gondolkodó vagyok, és mégis király „sohasem voltam másnak alkalmas, mint királynak és költőnek4 A megújulás tehát adott, de csak a válságra ráébredtek számára - „a kultúrát hordozó ember azonban e pusztulás tudatára ébred és így lehetősége van arra, hogy abból, ami tönkrement, átlépjen az »új«-ba. [...] Ez a válságtudat értelme: tudjuk, hogy át kell élnünk a katasztrófát, de tudjuk, hogy rajtunk múlik [...) túl tudunk-e nőni rajta s át tudunk-e lépni az egészen és tökéletesen »új«-ba, abba, ami a válságon túl van." Hamvas szerint a megújulás csak az egyes emberen kezdődhet, ahogyan Evola, Ortega, Keyserling is gondolja. 3. Hamvas kulcsszava az emberi egzisztencia megváltozására, s ezzel a georgei fordulat, illetve a nietzschei túlszárnyalás végrehajtására: az „ébredés". Ezen múlik „az emberi erkölcs, az erkölcsön a virágzó közösség, a virágzó közösség pedig az emberi boldogság alaptétele" - írja a Platón-recenzióban.4 A világháború a válság apokaliptikus megjelenési formája, s általa az egész emberi létet érintő összkrízis radikálisan nyilvánul meg. Mindez azonban az embert felébreszt74
