Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

jaként azonosította, de a belőle—általa való, hangsúlyozottan egyéni úton véghezvihető' megújulást is cl tudta képzelni.

2

Jüngernél a korkritika elemzésekor már megmutattuk, hogy a válságirodalom mily kedvelt és középponti témája a modernitás-bírálat." Hamvas, a jeles válságszerzőkhöz hasonlóan, szintén gyakorolta ezt, de láthatóan a kor hanyatlásának leírása helyett sokkal jobban foglalkoztatta az Aranykor világa. A továbbiakban az Aranykorról alkotott képét körvonalazzuk, amely közelebb vihet minket a világháborúnak mint a pusztulás géniuszának és a válság radikális megj e 1 enítőj ének ma gyarázatához.

Hamvas a ’40-es években - Magyarországon elsőként és egyedüliként - erősen Evola és Guénon hatása alatt állva a társadalom hierarchikus felépítésének megszűntét tekintette a köznapi életben közvetlenül érezhető krízis legfőbb okának. Az egész Platón-életmű magyar összkiadására írott dolgozatában és a Guénon munkáit ismertető nagyrecenziójában Hamvas világosan kifejti más szövegeiben nem nagyon érvényesülő társadalmi elképzeléseit/' Ezek a társadalmi elképzelések persze metafizikai, sőt mitikus tartalommal bírnak, s ennyiben utóbbinak csak gyakorlati megjelenési formái.

Az ősi ember közösségben élt, amely szerkezetét tekintve minden nagy ókori és azt megelőző hagyományban hasonlóképpen jeleníttetik meg. Ez volt az Aranykor, az ember tradicionális és primordiális ősközössége, amely „tökéletes, harmonikus, zavartalan és igaz” volt - ez volt a válság előtti „archaikus közösség”.'*' Az Evola és Guénon által páratlan tisztasággal és következményei levonásával leírt kasztberendezkedés rendszerét Hamvas az „archaikus (aranykori) közösség” természetes életrendjeként azonosítja, mivel ez „ősi hagyomány, amely minden archaikus népnél megtalálható. Minden archaikus közösség háromtagú”.''

71