Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

len forgatagát - láttatni képes, amikor feltárja az alkony és vele a szürkület tragikumát. A háború ugyanezt teszi, hisz önnön maga a szervezett elmúlás, Patocka szavaival „a tömegesen szervezett halál”. Míg ennek gépesített, racionálisan kiszámított és tömegesen végrehajtott változta a modernitás csúcsát, s egyben az annak végét is jelentő világháború.

A heroikus nihilizmus többes értelmét Jünger háborús írásai mutatják meg legjobban. A háború a határ a modernitás és valami új, vagyis archaikusán régi között, bár feltételezhető művei alapján, hogy a háború önmagában véve részben az is, ami már a modernitáson túl van (érthető ez, hiszen épp azt pusztítja ell). John King a Stiir/n-ot proto-poszt-modem írásnak nevezi, mert a modern halál és az archaikus újjászületés forgatagát jelképezi.4' Ha a ciorani káoszt, vagyis a jüngeri háborút úgy szemléljük, mint a két v ilág határai közötti senkiföldjét, nem tévedünk sokat. Ilyen beállításban a heroikus nihilizmus olyan belső alapállás, vagy inkább magatartás és akarat, amely a háború által megnyitott határ-szituáció még teljesebb kibontakozását kívánja, néha „tömjénezését” (Cioran) szolgálja, az itt lehetőséget kapott metafizikai szféra még további: totális mozgósítását követeli és a nietzschei nihilizmust az áttörésre/túlju- tásra/fordulatra/felülmúlásra ösztönzi. Jünger korai műveiben a háború képviseli a modern kor alkonyán annak a lehetőségét, hogy ezt a nietzschei tettet az ember végrehajthassa, hiszen a modern, gépesített összecsapás totális mozgósítása az egyedüli, amelyik „a lehetséges energiák [...] abszolút felhasználását” követeli, s ezzel „mindenkit velejéig, legfinomabb idegszáláig áthat”, így válván „'minden erő összegzésének a megmozgatására” képes fenoménné.4"

Összefoglalva eddigi eredményeiket: Jünger számára az élet és a halál totális mozgósítása a gépesített világháború. Ennek munkáját végzi a Harcos, aki a heroikus nihilizmus révén a háborúba való belvetettség (Heidegger) állapotában van.

4.

Itt az idő, hogy az előzőek összefoglalását adjuk azzal, hogy megmagyarázzuk, mit is jelent Jíingernél a belső élmény formulája. Ehhez előzetes magyarázatként annyit fűzünk, hogy a Der Kampf als inneres Erlebnis címadása nagyszerűen kifejezi ezt, amikor belsővé tett élményre utal, amelyet a harc vált ki.’"

Amint mondtuk, a világháború Jünger munkáiban a hanyatló - saját korában aktuálisan a polgári-modern - világ haláltusájaként jelenik meg, ami egyszersmind egy radikálisan más valóság felé nyit utat, amelynek a harc szürkületében felsejlő világtípusa, alakja a Harcos és a Munkás. A háborút ezért Jünger egy' „világfordulat rohamjelzésének” nevezi. A totális krízis, ami a külső valóság- brutális pusztulását okozza, a belső élmény (innere Erlebnis) lehetőségét adja, s ezzel a nietzschei túllépés-felülmúlás, a georgei fordulat végrehajtására ösztönzi - mozgósítja - az akaratot.

Jünger az In Stahlgeivitternbcn ír le egy 1917 nyári ütközetet, ahol angolindiai túlerővel csapott össze rohamcsapata, A háború számára legmélyebb benyomását jelentő kézitusa megmutatta, hogy az egyéni bátorság áttörő erő, felszabadító érzés, titáni pillanat kiváltója lehet. A könyv egy másik helyén írja, hogy amikor a lövészárokban emberei feltűzték bajonettjeiket és „kőszerűmozdulatlanságban” a szemben fekvő futóárok lejtőire szegezték tekintetüket, ak68