Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

várja. Jünger a háborút valami démonikusnak, a káini hatalomkultúrák (Machtkultur) testvérgyilkos aktusai egyikének nevezi, a „gépi civilizáció halálbarlangjait■” a mexikói Theokallis, a római cirkuszok és Marat mészárlásaihoz hasonlítja naplójában.42 Amit a háború szabadjára enged, s amit Scheler a géniuszának nevezett, az nála így fejeződik ki: „A kultúra áramában rég elfeledett kiáltás hangzik most fel, kiáltás a felismerés/^'/, a szürkület iszonyatából, a vérszomjból. ”4! A modern világháború szürkület: a modernitás alkonyát követi és az új kor virradatát megelőzi.

A polgári-modern világ hanyatlásának végső stádiumát jelentő és azon túlvezető háború az embert isméi eredeti (ursprünglich), lényegi (wesentlich) és elemi (elementar) karakterébe öltözteti. Jünger ennek az archaikus embernek a modernitás utáni változatát írja le a Harcos és a Munkás alakjával. Jól érezhető nihilizmusa a nietzschei értelemben vett „minden értékek átértékelése” utáni szituáció lelkiállapota, amikor már nincsenek értékek, amiben hinni lehetne. Csupán a heroizmus, az akarat és ezek megnyilvánulási formái: a harc és a munka létezik, s ezek végletekig történő feszítése, azaz a totális mozgósítás. Nagyjából így lehetne összegezni a Jtingerre jellemző heroikus nihilizmus jelentését.44 Illetve úgy bővíthetnénk ezt, hogy visszatérünk a jüngeri lelkiállapot eredetéhez - azaz Nietzschét idézzük:

Végezetül pedig azzal fejezném be, amivel elkezdtem: az ember inkább a semmit akarja, semmim semmit sem akarna...4'

A század legnagyobb nihilistája, aki a legvégsőkig gyakorolta ezt a magatartást, Cioran volt, és sokáig lehetne folytatni a vitát afölött, hogy ő vagy Jünger volt-e az utolsó következetes nietzscheánus (kronológiailag Jünger, aki 1998-ban, 103 éves korában halt meg). Cioran írja a hanyatló, elpolgárosult és jóllakott („alexandriai”) civilizációkról, hogy azokból kiveszett az indoklás nélkül ölés aktusa, mert „spontánul senki se mer” á Erre ad lehetőséget a jüngeri anyagcsata távolsági, a vak végzet által „irányított” háborúja. Am ebben a háborúban születik meg az új rend is, mivel a Harcos az, amelyik a háború káoszát a gép uralásával megszervezi - azaz mozgósítja. Cioran pontosan megfogalmazza a jüngeri heroikus nihilizmus lelkiállapotát is. Arról értekezik, hogy a melankólia - ami Jünger naplójának tanúsága szerint a német szerzőre igencsak jellemző volt! - szükségképpen érinti meg a hanyatlás tanúit. Itt ismét meg kell állnunk, és a két gondolkodó rokon vonásait ki kell emelnünk. Ami Ciorannál a hanyatlás által felkavart káosz, az Jiingernél az eltűnő világot maga alá temető háború. Cioran szerint: „Akik felismerik a hanyatlást, elkövetik azt a hibát, bog)' szembe akarnak szállni vele, amikor épp bátorítaniuk kellene: ha ugyanis kifejlődik, feléli magát, és lehetővé teszi új fonnák megjelenését. ” A nietzschei örök visszatérés mítoszának (Eliade) hitén alapuló programról Cioran-aforiz- rnája így szól: „[az teszi okosan, aki] a Káoszt sietteti, munkálkodik rajta és töm- jénezi.”4' Valami ilyesmi az is, amit Jünger Harcosa tesz, amikor az anyagcsata gépeit uralja és a háború káoszát mozgósítja. Jünger a totális mozgósítást a jelenkor reális időtapasztalatának nevezi, Cioran pedig a hanyatlást tartja az egyetlen olyan aktusnak, amely a történelmet - az elmúlás és keletkezés végte67