Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

ség - írja A totális mozgósításban (1930) amely a munka hadseregeinek és a hadsereg tömeges front-munkájának létrejöttét eredményezi.11 A háború a technika és a totális mozgósítás következtében nem is annyira fegyveres harc- cselekmény többé, hanem inkább egy „gigantikus munkafolyamat”. A totális mozgósítás a technicizálás végső foka, összekapcsolódva a modernitás válságának apoteózisával: a világháborúval; ez teszi lehetővé a tömeges frontharcot, amelyet a Harcos gép-fegyverrel, a Munkás pedig az ezt előállító géppel vív meg. Mindkét alak az anyagot és az erőt mozgósítja, ezért lehet a front- generáció egyszerre a kalapács lendítője és a megművelt anyag is.

A harc tehát munka, a heroizmus pedig a tett mozgósítása, amely által az ember uralni képes a gépet, mert a technika metafizikai jelentésére a háború által mozgósított-radikalizált gépi világ harcában ráébredt és külső-belső helyzetét egyaránt tökéletesen megértette. A győzelem itt nem is kifejezetten az ellenség megsemmisítésének ténye lesz, hanem a saját akarat realizálásának tette, s ennek előfeltételeként a gép uralása folytán a háború legyőzése, pontosabban az afölé kerekedés megvalósítása. Ez ugyanúgy belső akarat függvénye, mint Zarathustra parancsa a harcosokhoz, amely az ember fölülmúlására hív fel - s céljuk is ugyanaz.

Anyagcsata (Materialschlacht) - ez a modern világháború legsokatmondóbb jellemzője. Jünger elgondolkodtató meglátása szerint a modern világháborúban nem az egyéni bátorság dönti el elsősorban a csatát, hanem csak a gép uralásának technikáját - mint Harcos vagy mint Munkás - elsajátító, a gépet uraló ember képes ennek a tettnek a végrehajtására.’" A világháború a modern gépesítés szükségszerű végpontja, ahol a győzelem azé, aki uralni és irányítani tudja az önjáróvá vált indusztriális káoszt, a totális mozgósításon átment anyagot. Hogy a technika, ahogyan a háború is, nem glorifikált, hanem csak regisztrált jelenség Jüngernél, azt jól bizonyítja következő, 1943-as francia- országi naplóbejegyzése: „A film, a rádió, de az egész gépi világ talán ahhoz segít hozzá, hogy magunkat jobban megismerjiik - 'megismerjük, mik nem vagyunk

A technika és az általa a legvégsőbb mozgásba hozott anyag és a világháború azonban realitás, s ezzel kell szembenézni, ha az ember a hatalom akarását akarja — szól Jünger korai műveinek alapmotívuma. A Harcos és a Munkás képes erre, mert egyaránt a háború kataklizmájából születtek, lényegében a nietzschei Übermensch praktikus és profán változatai. Mindketten új életformát, új világtípust, az élet élét testesítik meg. Ez „kifejezése eg' új életnek, aminek saját tere, ideje és törvényszerűségei vannak, amelyek még a formájukat keresik ” - áll a Der Arbeiterben. '*

Jünger a két alak mellé másik kettőt teremtett később. A Der Waldgang (1951) (erdőjáró, lázadó) alakja a demokráciával szembeni magatartást mutatja fel, azt az ember formázza meg, aki nemet tud mondani a látszatvilágra és önmaga képes lenni az eltömegesedésben. A késői alkotói periódusban született Eumeswil (1977) Anarch jz pedig az öntörvényű, esztétizált arisztokrata alakja, aki nem a rend ellen lázad, hanem a rendért.1' Ennek a négy alaknak az összege adja ki Jünger alapállását, egy archaikus típust, de egyszersmind teljességgel forradalmi lázadót a fennálló világ ellen, amely a kalandot, a harcot, a heroizmust és a kívülállást keresi, hogy igazán önmaga lehessen.'1

65