Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Békés Márton: "Világalkonyat lángol"

rendszerek másmilyenségének egymásnak feszülése okozott; paradox módon úgy, hogy az egyes táborokon belül ellentétes érdekű országok is harcoltak. Az első világégés az irodalom témájává, írói élménnyé, az emberiség kollektív emlékezetévé vált/' Jünger kivételes képességű, a világháború poklát és a pusztítás szerkezetét, a benne álló ember lélektanát páratlanul látó íróként dolgozta fel a maga élményét.

Németország fiataljainak a fentiek túl egyszerre közös nemzedékélményt is jelentett a háború. A wilhelmiánus Német Császárság erényei ellen lázadó, mert azok harciasságával nem elégedett generáció került a frontra, az ottani élmény közös nemzedéki tűzkeresztséget jelentett számukra. Jünger írja: „A háború minden dolgok atyja, ő a mi nemzőnk is, azzá kalapácsolt, vésett és keményített minket, amik vagyunk. Es amíg élet kering bennünk, ez a háború lesz az a tengely, amely körül ez forogni fog. 0 [ti. a háború] nevelt minket a harcra, és amíg élünk, harcosok maradunk. [... ] De mégis: nem csak apánk a háború, hunéin a fiúnk is. Mi nemzettük őt és ő minket. Mi vagyunk azok, akik összekalapáltattak és kivéstettek, de mi vagyunk azok is, akik a kalapácsot lendítik és a vésőt tartják; kovácsok és szikrázó acél vág’unk egyszerre, a saját, egpyéni tett mártírjai [Märtyrer eigener Tat]; az ösztön alkotott minket.v:,:

A fiatal nemzedék - a Generation 1914 - közösségét tehát a háború hozta létre az őskollektivitás öntőformájába a világháború tüze által beleolvasztott ember(nyers)anyagból. Ez a közösség férfias, harcos, szoláris (Evola) típusú, a modern kor nacionalista Spártája, amelyik túlvan a lerombolt Németország iránti nosztalgián s forradalmian régi tartalmak visszatéréséért lelkesedik. Jünger is, a frontírók (Frontliteraren) tagjaként, forradalmi nacionalizmust hirdetett a ’20-as évek végi-’30-as évek elejei publicisztikájában.: így írt ekkor: „[tik az] új arisztokrácia, akiket a háború teremtett [...] és hatalomra elhívottnak érzik magukat”A Másutt, a tőle származó híres mondattal reagálva hazája vereségére, azt mondja, hogy a háborút ugyan elvesztették, de egy új Németországot még megnyerhetnek. Ide kapcsolódik Moeller van der Bruck megjegyzése, mely szerint a forradalmat nem feltartóztatni kell - mert az lehetetlen -, hanem megnyerni/'

Jünger jellegzetes frontnacionalizmusa a háborús mozgósításból válik lehetővé, a frontélmény adja lelkét, a harc pedig beavatását.

Jünger, mint a világirodalom alakteremtői közül a legtermékenyebb, a harcos (Soldat, Kämpfer) alakja mellé több más, ezzel analóg, illetve ezt más-más aspektusból kibontó, dúsító típust alkotott. Jünger szóhasználatában a Typus és a Gestalt világjelenséget, központi alakot, új humánumot és létformát jelent. " A Harcos, akit a háború teremtett és aki önmaga a háború teremtője is, az őskollektivitás megjelenítője. A Der Arbeiter (1932) „főszereplőjében”, a mitikus .Munkásban ugyanezt az alakot dolgozza ki, csak itt a technikai civilizáció uraként és a gép működtetőjeként szerepelteti alakját. A könyvméretű esszé tétele az, hogy az első világháború totális mozgósítása révén a munka harc, a harc pedig munka lett - ez teszi lehetővé a Munkás és a Harcos közti azonosságot. A totális mozgósítás (totale Mobilmachung) Jünger azon kategóriája, amely a modern civilizációban - illetve annak a végén, a hanyatlás kellős közepén - az emberi élet teljes egységét újra(meg)teremtheti. A háború kozmikus jelen64