Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kovács István: A Közép-Európa fogalom kialakulásának történelmi előzménye a XIX. században

ennek céljából Frankfurtban parlamentet hívtak össze. A mérsékelt, polgári elképzelés szerint Ausztria ebben az egységben megtartotta volna a vezető szerepét, s az egyesült Németország császári koronáját, ha úgy alakul, a Habsburgok viselték volna. De része lehet-e a német egységnek az egész Habsburg Birodalom, amelyben a németség kisebbséget alkot - vetődött fel a kérdés. A március utolsó harmadától az önálló kormány megalakulásával szóhoz jutó magyar politikusoknak az volt az álláspontjuk, hogy a Monarchiának csak a német tartományai csatlakozzanak az egységes Németországhoz, a többiek maradjanak lei belőle: a többieken Galícia és a magyar korona országai, esetleg az olasz tartományok értendők. A birodalom így két részre szakadt volna, s a magyar önállóság ténylegesen megvalósul azáltal, hogy csak az uralkodó személye köti a birodalom Németországba beolvadó másik részéhez. Ha nem a Habsburgoknak jutna a vezető szerep az egységes német államban, akkor érdekük lehetne a Birodalom központját Magyarország fővárosába áttenni, vagyis a Dunai Monarchia központja Budapest lenne.

A dunai monarchia német tartományai közé számították a Cseh Királyságot is. Az ezzel kapcsolatos gondok akkor váltak nyilvánvalóvá, amikor a frankfurti előparlamentbe az egyik legkiemelkedőbb cseh gondolkodó, a kiváló történész, Frantisek Palacky meghívót kapott. Erre Palacky nyílt levélben válaszolt. Kifejtette, hogy ő nem német, így nincs miért Frankfurtba utaznia. Annak a németek és oroszok között fekvő térségnek a lakója, ahol kis népek élnek. Ezek a kis népek képtelenek önállóan létezni: a terjeszkedő cári birodalom lenyelné őket. Ezeknek a kis népeknek össze kell fogniuk, ha meg akarnak maradni. Az összefogásra legalkalmasabb keret a dunai monarchia, azaz a Habsburg Birodalom. Természetesen egy olyan most alakuló monarchia, amely a kis népek egyenjogúságára épül fel. Palacky tehát a dunai monarchiában látta az a keretet, amely Duna menti kis népek létének biztosítékát jelenti. A mondást - ha Ausztria nem volna, az emberiség érdekében egyenesen fel kellene találni - neki tulajdonítják, holott az egy Hans von Perthaller nevű újságírótól származik, aki ezt a Wiener Zeitung 1848. március 23-i számában fogalmazta meg.

Palacky számára az említett összefogás elsősorban a csehek, horvátok, szlovének, szerbek, szlovákok, ruszinok, lengyelek szolidaritását, együttműködését jelentette volna. Ezzel máris beleütközött a magyar érdekekbe, törekvésekbe. Ezt harsányan bizonyította a júniusi prágai szláv kongresszus magyarellenes éle, hangsúlya is.

1848 tavaszának folyamán a magyar politikusok a szláv nemzetiségek minden követelésében a cári nagyhatalmi törekvések magyarországi befolyásának növekedését látták, azt, hogy ez „a Szenti István-i ország” széthullásához vezet. Mivel a horvátot önálló politikai nemzetnek ismerték el, abba belementek volna 1848 augusztusában, hogy Plorvátország önálló legyen, de a szer- beknek semmi engedményt nem voltak hajlandók tenni abban a tekintetben, hogy azok a Bácskából, Temesközből, Szerémségből és Baranyából összeforrasztva autonóm szerb vajdaságot hozzanak létre. Ki akadályozhatja meg őket abban, hogy holnap majd ne egyesüljenek a szomszédos, mind nagyobb önállóságra szert tevő Szerb Fejedelemséggel? - tették fel a kérdést. Még az