Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Csák Gyula: Szöveg
ötlet. Megmondom a portásnak, hogy ki vagyok és fülébe ordítom, hogy miért jöttem. Ha rendőrt hív, annak is. Nem akartam, de akkor lesz cirkusz! Azután én hazamegyek a villába, magát meg kiteszik az utcára. Gondolkozzék. Csak maga veszíthet. Maradjon és hallgasson illedelmesen.- Az előbb azt ígértem, hogy mindent elmondok a férjemről, mert az segít magának a jó lépés megtételében. Ezért beszélek. Az eredményhez azonban az kell, hogy ne csak én beszéljek, hanem az is, hogy maga figyeljen. Találkozónk végére el kell érnem, hogy maga saját akaratából fejezze be a férjemmel folytatott liezont, s ne adja élete legjobb óráit meddő reményért a továbbiakban. Ezért beszélek. Szívesebben hallgatnék, de mondanom kell a magamét. El kell magával hitetnem, hogy okos döntés esetén jól jár, mert nagy teher alól szabadul, és független emberként mehet a boldogabb jövője felé. Talán a szabadság sem lesz folyamatosan édes, de hát annak a gondját már maga viszi magával.- Nekem és a férjemnek nincsen jövőnk. A múltból lopkodjuk össze a jelenünket. Legalább azt ne vegyék el tőlünk.- Én ma reggel is a férjem ágyánál térdepeltem. Szeretem nézni az ébredés utáni első pillantását.- Kérek egy pohár vizet. 3.- Említettem, hogy átéltem ehhez hasonló helyzetet. Az a másik érett asz- szony volt. Polipos orrhangon beszélt, az arca csaknem négyszögletűnek tetszett, a szemöldökét háromszög alakúra tudta felhúzni. A körmeit viszont félholdra formázta, és kékre festette. Fekete szépségtapasz virított az állón, de az későbben szemölcsnek bizonyult. Térdig érő bugyogót hordott és általában olyan ruhadarabokat dobált szét a lakásunkban, amelyekről azt mondta, hogy azok egy albán népviselet kellékei. Nem volt albán, de tetszett neki az ottani viselet. Márta nővérnek kellett szólítanunk. A neve mellé annyit közölt velem beköltözéskor, hogy zárdában élt korábban, egy másik földrészen. Megtiltotta a férjem, hogy ennek valódiságát firtassam. Suttogták a villánkban jövő-menő emberek, hogy királyi vérből való és Jeanne d’ Arc szelleme lobog benne. Valószínű, hogy a suttogás forrását ő fakasztotta. Kétlem, hogy szűz lett volna, amiként a tragikai halált halt orléansi hős leányka volt, abban viszont hasonlítottak, hogy őt is király-csináló ambíció fűtötte. Leginkább ez volt az, amivel férjemet is megbolondította- Abban a társaságban bukkant fel, amelyben lázasan kereste férjem a jobbító eszményt, ami végül a királyság intézményének visszaállításában öltött testet. Bizonygatták egymásnak, hogy azt a nép is nagyon akarja. Többségükből hiányzott az intelligencia, ezért akiben volt, az a többiek butaságából élhetett. És mindenkiből élt Márta nővér. Nagy ívű szélhámos volt, akiben egy fárosz és egy falubolondja elegyedett. Öt nyelven beszélt, diadalmasan vitázott, lázítóan szónokolt, negyvennyolc órát kibírt alvás nélkül, húsz percig tudott fejen állni. Rútsága ellenére pompás kanca is lehetett. Volt bukéja.- Utolsó emlékem róla, hogy fegyveres puccs előkészítéséért és alapítványi 38
