Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Tarjányi Eszter: Arany János történeti balladáinak múltszemlélete

A történeti festészetben él tovább, amely szintén a közismert történeti alakok ábrázolásával a nemzeti jelképrendszer létrehozása felé mozdult el, képi ábrázolássá átalakítva a történeti balladáknak az irodalmi ízlés számára immár tehertétellé vált jelenetező teatralitását. Kisfaludy Sándor regéje, Kölcsey balladája után például a Dobozi-téma Laccataris Demeter (Dobozi és hitvese 1830-as évek,) Székely Bertalan (Dobozi Mihály és hitvese, 1860.) és Madarász Viktor (Dobozi és hitvese, 1868.) képein kelt új életre.

III. H A G Y 0 M Á N Y K Ö V ET É S ÉS TÁVOLSÁGTARTÁS. ARANY TÖRTÉNETI BALLADÁINAK MÚLTSZEMLÉLETE

A számvetés során összeszámolt tíz ballada a magyar történelem dicsőséges, vagy eredményét tekintve kevésbé dicsőséges, de heroikus helytállással jellemezhető időszakából veszi a histórikumát. A Hunyadiak kora (V. László, Az egri leány, Mátyás anyja, Szibinyáni Jank) mellett az 1330-ban játszódó Zách Klárától, az 1428-ban játszódó Rozgonyinén, az 1541. évbe kalauzoló Török Bálinton, az 1552-es év eseményből merítő Szondi két apródján át az 1701-ben játszódó Rákócziiéig nyúlik a megidézett történeti kor. A legrégebbi időszakra visszanyúló A walesi bárdok, amely a szerzőnek a verséhez írt lábjegyzetéből kitűnik, 1277. év eseményei közül választotta tárgyát. Ezeknek a balladáknak a hangvétele korántsem egységes. A könnyedebb hangvételű Rákócziné és Rozgonyiné szélső pólussal szemben az V. László és a Szondi két apródja, A walesi bárdok az, amely komolyabb, komorabb atmoszférateremtéssel jellemezhető.

Arany történeti balladái elsősorban abban különböznek a reformkoriaktól, hogy a történetiség még szűkszavúbban kerül elő. Nem maga az esemény hiteles megjelenítése a fontos: a szituációnak csak a puszta jelzését szolgálja a történeti szereplő nevének feltüntetése. Arany részben folytatja a hagyományt, hiszen az általa versbe szedett történeti időszakok már feltűntek a reformkori irodalomban. A kritikai kiadás rendre bemutatja a korábbi feldolgozásokat. A dicsőséges Hunyadiak története szinte már közhellyé nőtt a történeti témájú szépirodalomban,2’ Szondit is már jó páran megverselték Arany előtt. Kölcsey kétszer is. Az egyik egy befejezetlen vers {Szondi), a másik, a Husztot előlegező epigramma (Drégel). Czuczor Gergely, Erdélyi János pedig a Szondi téma további — már a ballada műfaját alkalmazó — folytatói és egyben Arany versének témabeli előzményei. Zách Klára története is kedvelt verstárgy volt korábban (pl. Barna Ignác: Zách Klára), akinek a története Bánk bán Melindájához vált hasonlíthatóvá (Erdélyi János: Bánk bán, Petőfi: Bánk bán). A nagy Aranyballadák témaválasztása korántsem eredeti tehát, a már megkezdett nyomon jár, ráépül a reformkori közízlést kialakító verstárgyakra. Még A walesi bárdok esetében, ebben a nemzeti ’sensus communis’-ra legkevésbé támaszkodó versében sem teljesen önálló a rátalálás, ebben az esetben is lehet hatással számolni. Szász Károly emlékezéséből tudjuk, hogy Tóth Endre Az ötszáz gael dalnok című versét olvasva vette elő Arany a már korábban megkezdett versszövegét.24 Tehát ez a téma is benne volt a kor légkörében.

Arany László verses regényében, a Délibábok hősében, a kezdő költőként tárgyat kereső Hübele Balázs jellemzően a reformkori balladatémákhoz hasonló

138