Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Tarjányi Eszter: Arany János történeti balladáinak múltszemlélete

hősökre bukkan, jelezve ezzel, hogy az Arany János által megverselt héroszok sorsa nem az eredeti hangot jelentő témák közé tartoztak:

„Csak az bajos, hogyan kezdjen belé. - S hazánk történetét végigkutatja:

Kont, Zrínyi Péter tűnnek ím elé,- Hunyadi László, majd Zách Klára s atyja,

S mindaz, kinek hóhér nyakát szélé,

Ki a sötét kor véres áldozatja,”

Arany költészetét azonban nem az eredeti témaválasztása, a radikális újszerűsége miatt kell nagyra becsülni. Az 1848-tól a Rákócziméval kezdődő és az 1863-ban megjelenő A walesi bárdokhú lezáruló szövegkorpusz jelentőségéhez erősen hozzájárul, hogy Arany János egy, már az 1850-es években korszerűtlenné váló műfajban volt képes korszerű verseket alkotni és ezt a korszerűséget azzal együtt érte el, hogy már-már sablonná dermedt témákat fogalmazott újra, A tárgyválasztás szempontjából érdeme csak annyi, hogy jó szemmel kerülte ki a már az unalmassá vált figurák szerepeltetését, a már nevetségessé tett Kont helyett ezért a walesi bárdokat,2’ a már-már festménnyé érő Doboziné helyébe pedig az önfeláldozó hitves szerepét vidámabb kivitelben megjelenítő Rákó- czinét és Rozgonyinét helyezte. A reformkori balladák ismeretében felnövő kortársak számára valószínűleg ezért is tűnhetett virtuóznak a kimúlóban levő műformának haló poraiból ilyen jelentős esztétikumra emelő felélesztése.

A reformkori balladák történetszemléletét sem forradalmasítja valóban az Arany-ballada, inkább csak módosítja. Fokozza a múltbeli esemény jelenhez szóló hatásosságát, példázatos jellegét. Az allegorikus értelmezői hagyományú verseiben a történeti időszak és az 1850-es évek politikai magatartáslehetőségei olvadnak össze. A Török Bálint, az V. László, a Szondi két apródja, A walesi bárdok lényegében a história magistra vitae toposzának sajátos érvényesülését jelzik, egy olyan toposznak, amelynek érvénytelenné válási folyamatát Reinhart Koselleck a felvilágosodás korától eredezteti, és amelyet a történelem fogalmának átalakulásával magyaráz.26 Ezt a toposzt Kosseleck érvelése szerint egy új, a forradalmaknak köszönhető tapasztalat, a „történelem csinálhatósá- gának a képzete”27 fosztotta meg a rangjától. Az Arany-féle történeti ballada a példaértékű magatartásformák, az önfeláldozás hősiességének a bemutatásával tehát lényegében a toposz érvénybetartását jelenti. Valószínűleg ennek a történelemképzetnek elsősorban maga a műfaj, a történeti ballada történetszemlélete volt az alapja, hiszen az 1850-es években íródott más műfajú versei Aranynak már e szemlélet radikális megtagadását jelentik. A nagyidat cigányok és a Bolond Istók első énekének ironikussága már a nagy történeti tettek és az önfeláldozó magatartásminták helyett a kisszerű antibősök, a csellengő útkeresők világát rajzolja. Ez az ekkorra már naivvá váló történetszemléletet azonban a történeti balladákban verstechnikai, kompozicionális bravúrokkal képes még levegőhöz jutni.

Az 1850-es években mégis a történetiséggel alkotott viszony radikális átértelmezésével kell számolnunk. Arany történeti balladáinak jelentőségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy ebből a szempontból fordulópontra helyez139