Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - W.-Nemessuri Zoltán: Hová tűnt a vitézség fiúk?

venhatos” fellépései, szavalatai, könyvbemutatói, utazgatásai a Kárpát-medencében, a nyugati magyarság köreiben, sőt a tág kocsmavilágban, mely a maga módján maga is univerzum. Ebben - többek közt - a peregrinus Csokonaira és Adyra hajaz. A jó Mihály egyik hírhedett versének keletkezési helye nem csituló irodalomtörténeti vita tárgyara szántódi révház előtt, vagy a csapszékben kérte „Tihanynak riadó leányát”, hogy szálljon ki szent hegyei közül? Döbrentei szerencsésebb. Volt egy csárda és bormérés Budán, a jóságos Emma asszony asyluma, pénztelen írók-költők menedéke, ott születtek (és kerültek falra) az alábbi sorok:

Borrá ha szentül az Ige: testet-szellemet átitat,

Lelkem Istennel összeforr, hozzá emel az áhítat.

A jó kocsma szolgálja az ivót, egyben a közösséget, ha töprengő elmélyülésre, borközi őszinteségre, nemes indulatok felhorgadására ösztönöz.

Istenkeresés: tán ez a kulcsszó Döbrentei mámorában, verse dühödt, vagy alázatos képeiben, prófétai hevületében, változó kedélyállapotaiban, még címeiben is, köztük az idézett „Háromputtonyos bordaP’-ban. A kocsma az a hely, ahol harag és elfogultság nélkül lehet választani hit és tagadás, kétely és bizonyosság, Jahve, a Szentháromság, és a protestánsok betlehemi csillaga közt. De az üldöző egyház és az egyházüldözés nem ugyanazon kategória. Nincs abszolút igazság, de legyen abszolút tisztesség, mert ez vezet megvilágosodáshoz. Döbrentei egyszer nagy nyilvánosság előtt azt mondta: „Kétféle ember létezik: tiszta és tisztátalan, gyökeres és gyökértelen, felelős és felelőt- len, vagyis ezek határozzák meg a személyiséget, nem a származás, főképp nem ^ vallás. Ebben az országban magyarság és magyarellenesség a küzdelem tárgya, nem az eredet és a religió. Sík Sándor, Radnóti Miklós mindenekelőtt magyar költők voltak, azután lehet őket ide-oda sorolni. Ok maguk nem akarták, így hát mások se tegyék. Egyforma fontos örökségünk a frigyláda és a szentségtartó. Lényeg az, hogy mindkettő a Tízparancsolathoz vezet.”

Kinek füle van, ezt hallja meg, nem a fülsértő rágalomáriát.

„Csíksomolyói búcsú” című versében van egy sor:

Múlik a hajnal a hóhér szemében.

A megváltáshoz mégis ez vezetett.

Már csak az a kérdés, ki váltja meg a kort, benne e tenyérnyi helyet, a Kárpát-medencét; mire váltja, mit kér cserébe, és így tovább? Ha a jelen hatalmasságain múlik, süllyedünk, ha Döbrentein és olvasóin, emelkedünk. De mert a jövő leginkább a szavazók akaratától függ, vissszhangozzuk minél többen a költő fohászát:

Uram! Csak pártatlan légy, ne kegyes!

A felelősség egyetemes.

119