Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái
volt, hogy hátramenjen a konyhába, ott aztán elvágódott a keskeny sezlonyon. Részi állt némán az anyósa mellett, azt se tudta, ébren van-e, vagy csak álmodik. A két asszony egymásra se nézett. Hallgattak, hallgatásuk hemzsegett a számtalan kérdéstől, felelettől. Túl közel volt még a háború, túl elevenen élt még az emlékezetükben, hogy kérdezni s felelni merjenek. Aztán mintha láthatatlan erő húzná, Mátés Részi lassan elindult az anyósa után, hátra, a konyha felé. Hazajött, mégis hazajött! Bukott ki az anyósából. Lefeküdt ruhástul. Mondta erre Részi. Le kellene húzni róla a bakancsot. Gyermekmese Kislányom, elmegyek, azt mondtad tegnap, de nem mentél el, miért nem mentél el, itt vagy, ne aludjál, anyukám, ne, ébredjél föl, kérek kakaót, anyukám, légy szíves, keljél föl, nem leszek rossz, megígérem, többet nem leszek rossz, nem is sírok, nem mondok csúnyát, megeszem az ennivalómat is, csak keljél föl, mert éhes vagyok, szeretnék enni, ne aludjál már, miért nem ébredsz föl, anyukám? Anyukám, mikor kelsz föl? Képzeld, egyedül megtaláltam a reggelimet. Azt mondtad, még kettőt kell aludni, és akkor te is fölkelsz, de én már sokat aludtam, és még mindig nem keltél föl. Anyukám, mikor kelsz föl? Képzeld, az óvónéni azt mondta, mégis szeret, csak a Zsani mondta, hogy nem szeret, pedig szeret, ő mondta, hogy a Zsani nem is tudja. Anyukám, mikor mehetek megint óvodába? Miért nem kelsz föl? És miért nem mentél el? Még mindig álmos vagy? Mikor kelsz föl? Egy kicsit félek is. Idehozom a zsiráfomat. Zsirike, képzeld, az anyukám nem akar fölkelni. Megverjem? Ugye, nem szabad? Nem, nem. Az anyukánkat nem szabad megverni. Senkit sem szabad megverni, még az anyukánkat sem. Zsirike, képzeld, mikor éhes voltam, egyedül kivettem az ennivalómat a hűtőből, és megettem a joghurtomat. Málnásat. Jaj, de ügyes vagy! És mikor leszel éhes megint? Hát, azt még nem tudom. Már mindjárt, nemsokára. Zsirike, főzöl nekem tejbedarát? Éőzök. És mit kérsz rá, kakaót vagy fahéjat? Kakaót. Tudod, a fahéjat nem szeretem. Zsirike, szerinted mikor ébred föl az anyukám? Hát, ha nem ébred föl többet, akkor biztos meghalt. És akkor meddig alszik? Hát, sokáig. És én hogy megyek akkor óvodába? Hát, majd nagy leszel, és egyedül mész. És Zsirike, hogyan szóljak a néninek? Anyukám azt mondta, ha ő elment, szóljak a néninek. De nem ment el, csak nem kel föl. Azért mert meghalt. Meghalt? Nem tud elmenni? De akkor meddig alszik még? Mikor kel föl? Sokára. Az előbb is azt mondtad. És ki visz el akkor engem óvodába? Zsirike, te nem tudsz elkísérni, ugye? De, el tudlak, én is, csak mutasd az utat. Én tudom is az utat. Úgy kell menni, hogy itt lemegyünk a lépcsőn, aztán kimegyünk a kapun, ott elfordulunk balra, akkor át kell menni a két ház között azon a kis átjárón, aztán a játszótér mellett el kell fordulni az ABC felé, ott van az iskola, és mész, mész, mész, akkor egy kis ösvényen átmész, és már ott is vagy. Ugye, nem is nehéz? Nem, nem. 107
