Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - B. Müller Márta kisnovellái

De most sötét van, majd ha kettőt aludtunk, akkor elkísérlek. És miért kell még kettőt aludni? Miért nem most megyünk? Mert most sötét van. És ha kettőt aludtunk? Na, jó, akkor csak egyet. Zsirike, nézhetek mesét? Nézhetsz, gyere, kapcsoljuk be a tévét. Jó. Gyere, feküdj ide te is. Ugye, milyen hideg anyukám lába? Takarjuk be még jobban, mert megfázik. így, ni. Te nem fázol, Zsirike? Gyere, itt egy kis takaró. Bújjál ide te is. Nézd szépen a mesét. Na, most már jó, ugye?

Zsirike, nézd, anyukám nem ment el, itt van még. Ugye, milyen kék a szája? Meghalt. De mért nem csukta be a szemét? Nem tudja becsukni. Gyere, csukjuk be. Zsirike, hű, ugye, milyen szaga van? Na, látod, be is csukta. Zsirike, elfogyott a kakaóm. Éhes vagyok. Most mit egyek? Egyél kiflit. De nincsen. Akkor kekszet. Jó, de tegnap is kekszet ettem. Nem baj, majd veszünk a boltban kakaót. Gyere, Zsirike, most megnézzük, hogy mikor jön ki az a néni, aki ott szemben lakik, és van egy kiskutyája. Gyere, húzzuk ide az ajtóhoz a kisszéket. Jó, most már látom. Nézd, most jön ki. Zsirike, én nem merek kimenni. De, menjél csak ki nyugodtan, nem bánt. De nem a kiskutyától félek, hanem a nénitől. Olyan nagydarab és olyan félelmetes. Jaj, ne butáskodj már, minden felnőtt nagydarab és félelmetes! De nem, mert az anyukám se az. Az anyukád az más. De nem más, az anyukám is felnőtt. Akkor is más. Jól van. Zsirike, én most lemegyek. Majd ha felébredtünk szólok neki.

Zsirike, gyere, játsszunk a Móni babával meg a Gyuri cicával, te leszel a Gyurival, én meg a Mónival, jó? Jó, persze. Gyere, meséljük el nekik, hogy mi történt, jó? Te kezded, jó? Jó. És mindent elmeséljek? Igen, mindent, azt is, hogy az anyukám meghalt, jó? Jó. Akkor menjünk. Szia, Gyuri cica, szia Móni baba, képzelhetitek, meghalt a Zsuzsika anyukája. Azt mondta, hogy elmegy, pedig meghalt. Nem kel föl az ágyból, és csúnya színe lett. Meg büdös szaga is. A Zsuzsika azt mondta, hogy holnap kimegy, és szól a szomszéd néninek, akinek az az aranyos kiskutyája van. Hogy jöjjön át, és főzzön neki tejbedarát. Mert már elfogyott a hűtőből a málnás joghurt meg a kakaó, és éhes. Vagy lehet, hogy inkább majd spagettit kér. Sok sajttal. Azt nagyon szereti. És képzelhetitek, óvodába is az a néni kíséri majd el, mert az anyukája meghalt. Nem tud fölkelni. Biztos elviszik majd az anyukáját is a temetőbe, oda, ahol az apukája van. És beleteszik mellé a földbe. És a Zsuzsikáé lesz az anyukájának a kabátja, a piros kopogós cipője, meg minden, a szép ruhája, a blúza is, minden, ami csak van a szekrényben, minden a Zsuzsikáé lesz, képzelhetitek. Majd lehet, hogy nektek is ad belőle valamit. A Móni megkaphatja a rúzsát meg azt a szép fekete fülű táskáját, amit egyszer már a Zsuzsikának adott, mert annyira tetszett neki, csak visszakérte, mert kellett neki. És még elmeséljem anyukádnak, hogy mi lesz, mikor felébredünk? Kimegyünk a Zsuzsikával a folyosóra, és megvárjuk, amíg kijön a néni a kiskutyájával, és akkor szólunk neki, hogy jöjjön, meghalt a Zsuzsika anyukája, itt fekszik az ágyban, jöjjön, és főzzön a Zsuzsikának tejbedarát, de kakaóporral, mert fahéjjal nem szereti. És így. Aztán a néni elkísér az óvodába. Jól elmeséltem? Igen, Zsirike, nagyon ügyes vagy. Gyere, menjünk aludni, mert álmos vagyok. És most nekem is mesélsz valamit? Mert anyukám nem tud mesélni. És feküdj oda mellé velem te is, melegítsél, mert olyan hideg.

108