Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Gyurácz Ferenc: A nyúlketrec mellől
értelemben vett kultúra területén, a vallási „sokszínűség” (destruktív szekták) és a vallásellenesség terjedése. A liberális demokrácia jelenlegi rendszerének korlátozása kétféleképpen képzelhető el: önkorlátozással vagy - ami persze nem kívánatos, de elvileg lehetséges - erőszakos úton (ellenforradalom vagy külső intervenció révén). Sikere lehetetlennek látszik egy, a rendszerbe betagosított kis országban, nagyobb sikerrel kecsegtetne, ha a liberális birodalom centrumaiból (Amerikából vagy Nyugat-Európából) indulna ki. Vagy esetleg több kis ország - szintén utópisztikus - összefogásából. De a folyamatot elindítani - miként a bolsevizTóth Csaba: Gyönyörű képességűnk a rend, 2007 mus hanyatlását sikerült 1956-ban - talán Magyarországról is lehet. Hátha akad még ehhez elegendő kreativitás és a sorsunk miatt érzett (elegendő, de még éppen nem bénító) megrendültség. A rendszer korlátozásának (lehet, szalonképesebben, reformot is mondani, de ez nem fejezi ki a tényleges szükségletet) alapja a rendszer iránti növekvő elégedetlenség. Ennek formát adni, a megnyilvánulásait megfelelő irányba segíteni nemigen lehet anélkül, hogy a változások kívánatos irányáról a mainál élénkebb, a liberális taburendszertől egyre függetlenedő diskurzus folyjék. S ennek során nem lehet sokáig hallgatni a rendszer tabusított hagyományának olyan eleméről, mint amilyen például az általános választójog. Biztos-e, hogy ez minden tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket? S vajon sérülne- e a démosz érdeke, vagy netán épp ellenkezőleg, ha a vagyoni cenzus megtiltásával egyidejűleg valamiféle műveltségi-képzettségi feltétele lenne az államügyekbe való beleszólásnak? Csak a kérdésfeltevésre érzek indíttatást, hisz nem vagyok a téma szakembere. De a képzeletem meglódul: egy ilyen feltételt tartalmazó választójogi 84
