Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Gyurácz Ferenc: A nyúlketrec mellől
ságteljességnek”, amely (s amelynek gyakori hangoztatása) ma is messziről felismerhetővé teszi a farizeus konzervativizmust. O ekkor sem lett álszentté, csak éppen - sokunkhoz hasonlóan - őt is hatása alá vonta Antall József karizmája. Egy-két embert kivéve az egész népi-nemzeti tábor azzal a föllélegzéssel fogadta be Antalit, hogy íme, itt a hiányzó vezéregyéniség, itt a mi nagy- formátumú politikusunk, és itt van az az ember, aki személyében testesíti meg a Szabó Dezső vagy tán Arany János óta dédelgetett magyar programot: a nép és a nemzet egyesítését. Nem a János vitézi modell szerint: a népfi fölemelkedésével, hanem Toldi Miklós módján: a kisnemes néphez hajolásával, de a szocializmus plebejus demagógiája után éppen ez a hitelesebb. Csengey Dénes 1990 előtti energiája nagyon hiányzik. Az önmagunkkal való szembenézéshez is. Az életkudarc értelmezéséhez és az új életterv megfogalmazásához. Amelynek át kell mentenie a régi alapeszmét: a magyar megmaradást.- Visszaforgatnád az idő kerekét! Magamba szállók: így volna? Nem, ez tulajdonképpen nem igaz. De legalábbis nem pontos. Már csak azért sem, mert visszaforgatni oda, ahol a mostaninál alkalmasint jobb helyen lenne, csak a XX. századon áthaladva lehetne, s akkor inkább ne... Szóval, pongyola ez a vád nagyon. De, tagadhatatlan, van benne valami. Viszonzásul (nem kegyelmezek): — Te pedig előre! A „haladásban” az a legszörnyűbb, hogy fokról fokra fölemészti még a reményét is annak, amivel kecsegtet. Minél előrébb, följebb lépkedünk a „fejlődés” lépcsőfokain, és hódítjuk meg a „szebb jövőt”, annál inkább ráébredünk, hogy lóvá tettek bennünket (vagy magunk magunkat). Aztán azért a legtöbb ember újra bemegy a csőbe. Hiába, „örök eretnekség” az utópia, miként Molnár Tamás nevezi. A RENDSZER LEBONTÁSÁHOZ S akkor most álljon itt egy kicsi, konzervatív utópia-csíra, első megközelítésben. Azt állítom, hogy a liberális demokrácia jelenlegi rendszerének lebontása nélkül aligha, de legalább korlátozása nélkül pedig biztosan nem állíthatók meg a nemzeti jövő szempontjából legveszélyesebb folyamatok, mint amilyen a népességfogyás, a környezetpusztulás, az elszakított területek magyar népességének rohamos csökkenése, a mezőgazdaság tönkretétele, a honvédelem elsorvasztása, az állam végzetes eladósítása, a nemzeti vagyon teljes kiárusítása, a liberális-pornografikus kurzus rombolása az oktatásban és a legszélesebb 83
