Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág
Festő vagy? Ne tagadd! Száz méterről megérzem az ellenőröket meg a spicliket. Üres poharát a feje fölé tartva nagyot kurjantott. Italt, Csárli, hogy száradjon ki a szemed! Mintha a pult akart volna közelebb jönni a kármentővel együtt, akkora pasas indult el oldalról. Átverekedte magát a zsibongó tömegen, megállt a kurvás nő mögött - aki rendületlenül lógázta a feje fölött a poharat-, majd anélkül, hogy egyetlen csöpp is kárba veszett volna, a sárgadinnye nagyságú markában szorongatott üvegből kitöltött egy emberes adagot. Tele, mondta a csaj, és fel sem pillantott. Mint egy bűvészmutatvány, olyan volt. A pali nem huzakodott, rátöltött egy bő hüvelyknyit, aztán visszahömpölygött a pult felé. A nő három meggyszínű karmával felcsippentett egy darab jeget, belepottyantottá az italába, a középső ujjával megkeverte, belekortyolt, elégedetten sóhajtott, majd újra rákezdte. Festő vagy, te nyavalyás, igaz? Vagy bakteriológus? Nekem megmondhatod, kicsi husibogár, én átlátok rajtad. Én mindenkin átlátok. Mer’ én élő hússal kereskedem. A szemben ülő férfi ráhunyorított. Vigyázz, haver, Bibi a nadrágodon is átlát. Igazából más nem is érdekli. Hallgass, te poloska, húzta el a szó végét megvetően a nő, aki rá sem pillantott a férfire, hanem az asztalra vagy a poharába meredt. Aztán felnyerített. Különben igazad van, Pierre, te hülye biboldó! A férfi - torzonborz szakállfej, de a feje kopaszra nyírva, az orra helyén egy közepes, rózsaszín brokkoli - fehér pólót, fölötte ujjatlan fekete zubbonyt hordott, a gallérján német tiszti rangjelzéssel. A nyakában vastag ezüstláncon söralátét nagyságú Dávid-csillag himbálózott. Valószínűtlen társaság volt. Nem illettek össze. Figyelte őket, hallgatta a szöveget, próbálta kitalálni, mi hozta össze a bandát, mert az látszott, hogy régről ismerik egymást. A harmadik sör után rákérdezett a csillagra. A szakállfej röhögött, jelentőségteljesen a rámeredt, aztán lassan lehunyta a szemét. Várt egy kicsit, aztán megint röhögött, de továbbra sem nyitotta ki a szemét. Nézel, mint az ökör. És annyit is látsz. Előbb nem értette, aztán észrevette a két szemhéjára tetovált horogkeresztet. Ja, mondta, nem láttam a szemedtől. A muki röhögött, mint a ló, látszott az ínye, nagy, erős fogai. Okos kis haver, fordult a többiekhez. Halljátok? Nem látta a szememtől! Igyál, haver, mondta, kevés vagy te ezekhez a dolgokhoz. Nem kérette magát, ivott, mint a kefekötő. A társaság oszladozni kezdett, előbb hatan-heten, aztán csak hárman maradtak. A szakállfej valahogy mesélni kezdett. Az izraeli hadseregben szolgáltam, mondta. Miért vettek be, a két szép szemedért? Röhögött. Hát nem. Nem azért. Igyál, ne faggatózz! Mi vagy te? Mit faggatózol? 68