Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág

Festő vagy? Ne tagadd! Száz méterről megérzem az ellenőröket meg a spic­liket. Üres poharát a feje fölé tartva nagyot kurjantott. Italt, Csárli, hogy száradjon ki a szemed! Mintha a pult akart volna közelebb jönni a kármentővel együtt, akkora pa­sas indult el oldalról. Átverekedte magát a zsibongó tömegen, megállt a kurvás nő mögött - aki rendületlenül lógázta a feje fölött a poharat-, majd anélkül, hogy egyetlen csöpp is kárba veszett volna, a sárgadinnye nagyságú markában szorongatott üvegből kitöltött egy emberes adagot. Tele, mondta a csaj, és fel sem pillantott. Mint egy bűvészmutatvány, olyan volt. A pali nem huzakodott, rátöltött egy bő hüvelyknyit, aztán visszahömpölygött a pult felé. A nő három meggyszínű karmával felcsippentett egy darab jeget, belepottyantottá az italába, a középső ujjával megkeverte, belekortyolt, elégedetten sóhajtott, majd újra rákezdte. Festő vagy, te nyavalyás, igaz? Vagy bakteriológus? Nekem megmondha­tod, kicsi husibogár, én átlátok rajtad. Én mindenkin átlátok. Mer’ én élő hús­sal kereskedem. A szemben ülő férfi ráhunyorított. Vigyázz, haver, Bibi a nadrágodon is átlát. Igazából más nem is érdekli. Hallgass, te poloska, húzta el a szó végét megvetően a nő, aki rá sem pil­lantott a férfire, hanem az asztalra vagy a poharába meredt. Aztán felnyerített. Különben igazad van, Pierre, te hülye biboldó! A férfi - torzonborz szakállfej, de a feje kopaszra nyírva, az orra helyén egy közepes, rózsaszín brokkoli - fehér pólót, fölötte ujjatlan fekete zubbonyt hor­dott, a gallérján német tiszti rangjelzéssel. A nyakában vastag ezüstláncon söralátét nagyságú Dávid-csillag himbálózott. Valószínűtlen társaság volt. Nem illettek össze. Figyelte őket, hallgatta a szöveget, próbálta kitalálni, mi hozta össze a bandát, mert az látszott, hogy régről ismerik egymást. A harmadik sör után rákérdezett a csillagra. A szakállfej röhögött, jelen­tőségteljesen a rámeredt, aztán lassan lehunyta a szemét. Várt egy kicsit, aztán megint röhögött, de továbbra sem nyitotta ki a szemét. Nézel, mint az ökör. És annyit is látsz. Előbb nem értette, aztán észrevette a két szemhéjára tetovált horogke­resztet. Ja, mondta, nem láttam a szemedtől. A muki röhögött, mint a ló, látszott az ínye, nagy, erős fogai. Okos kis haver, fordult a többiekhez. Halljátok? Nem látta a szememtől! Igyál, haver, mondta, kevés vagy te ezekhez a dolgokhoz. Nem kérette magát, ivott, mint a kefekötő. A társaság oszladozni kezdett, előbb hatan-heten, aztán csak hárman ma­radtak. A szakállfej valahogy mesélni kezdett. Az izraeli hadseregben szolgáltam, mondta. Miért vettek be, a két szép szemedért? Röhögött. Hát nem. Nem azért. Igyál, ne faggatózz! Mi vagy te? Mit faggatózol? 68

Next

/
Thumbnails
Contents