Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág
A haragja hirtelen támadt, de azonnal meg is békült. A Golánon harcoltam, baszki, és a Sínain. A meséje zavaros volt, de éppen emiatt tűnt valóságosnak. A kutyájáról regélt, egy német juhászról, igazi társa volt, legjobb barátja és bajtársa, vitte magával a sivatagba, a harckocsiba is, foga közé kapta a kézigránátot, elszaladt vele, a robbanás cafatokra szaggatta, neki köszönheti az életét. Utálom Izraelt, mondta röhögve, de megint harcolnék érte, a kurva életbe! Felhúzta a hasán a pólót, hegeket, forradásokat mutatott. A nyakán is vöröslött egy csúnya égésfolt. A legrohadtabb a sivatagban, hogy semmi nem mozdul. Néma forróság, hőguta, várakozás. Aztán egyszer csak felrobban, lángolni kezd a kurva homok! Volt amire nem emlékezett. Akkor azt mondta: „Mindegy, különben minden tökmindegy. Mit tudsz, te erről?!” Amikor a harmadik pali az asztalra borulva horkolni kezdett, ketten tovább- álltak. A szakállfej buggyos fekete nadrágot és katonai bakancsot hordott. Ügy lépkedett, mint akinek cementes zsák nyomja a vállát. Nem válogattak, ahogy a véletlen hozta, bementek mindig az első nyitott helyre, ittak egy sört, aztán ballagtak tovább. így érkeztek a koszos kis bárba. Szűk volt és levegőtlen. Sötét, mint egy bunker. És üres. Az ajtó nyitva állt, de a fülledt, éjszakai levegő így sem mozdult. A torzonborz kiment a vécére. O meg egyedül maradt. Akkor hangzott el a mondat. Buzi vagy, csillagom? Mire a Dávid-csillagos fasiszta előbújt a vécéből, már minden lezajlott. A szakállfej gyorsan átlátta a helyzetet. Elkapjuk? Két pillanatig eljátszott a gondolattal, aztán az jutott az eszébe megint, hogy vajon ki lehet ez a frissen szerzett barátja. Hagyjuk a patkányt. Gyerünk, álljunk odább. Három-négy helyre is betévedtek még. Figyelte: a pasit sehol sem ismerték. Ki vagy, tette fel a kérdést egy olyan helyen, ahol nem őket várták, de a kidobó ember felismerte bennük a jobbik énjét. Ki a fene vagy te? Honnan jöttél? Szakállfej röhögött. Ismerte már annyira, hogy tudta, mesélni fog. Mesélt is. Mutatott egy heget a vállán. A1 Yarm Sheik, mondta. Vagy valami ilyesmit. Bal lábán felhúzta a buggyos nadrágot. A bokájától a térdéig húzódó hasítás hege fehéren világított. Emlék Tel Faharból, mondta, aztán felráncigálta a nyakáig a pólóját, és megmutatta a mellére tetovált horogkeresztet. Kitárt szárnyú sas tartotta a karmai közt. Nyugi, haver, mondta, és kacsintott, van más is. A másik mellén Dávid-csillag és menóra volt. Te elmebajos vagy? A hátadon Jézus Krisztus és Sztálin van? Hülye vagy te, kedves testvérem. Mint a fasz. Nem értesz semmit. Ez igaz volt. Tovább mentek valahová, aztán valahogy reggel lett. Nyolc óra. Sőt kilenc. Köszönöm a bőkezű vendéglátást, mondta, és feltápászkodott az asztaltól. És köszönöm a meséket is. Egyszer majd megírom. Ha megmarad valami ebből az egész kacsvarból. Nekem most mennem kell. 69
