Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág
SZÁRAZ MIKLÓS GYÖRGY Vörös nadrág Az egésznek a nadrág volt az oka. Szerzett valahonnan egy piros nadrágot. Örökölte, találta vagy cserélte, mindegy. Tűzvörös vászon farmer volt. Felhúzta, és még aznap éjjel belekötött egy kocsmáros. Buzi vagy, csillagom, kérdezte. Ápolt, keskenyre borotvált bajuszú, hátrafésült hajú, jól öltözött, nagy darab gusztustalan ember volt, alattomos tekintettel. Apád a homokos, Zorró, felelte, és kért egy korsó sört. A pali húsz perc múlva, váratlanul próbálta meg lefejelni. Egyszer csak kilépett a pult mögül. Szerencséje volt, meg némi tapasztalata, elrántotta a fejét, a rúgásból pedig kifordult, de az orra vére így is eleredt. Nem forszírozta a dolgot, érezte, túl részeg a bunyóhoz. A hapsi már a pult mögött törölgetett egy poharat, gúnyosan vigyorgott. Nem csak buzeráns, hanem sunyi is vagy, Zorró, mondta neki az orrát törülgetve, aztán az ajtófélnek támaszkodva kortyolgatta a maradék sörét. Még csak ki sem lottyant az affér alatt, talán ez győzte meg a kocsmárost, jobb, ha nem kísérletezik tovább. Hosszú, rossz éjszaka volt, és követte egy még hosszabb nap és este. Valami azt súgta, bajt hoz rá, ezért harmadnap reggel a nadrágot összehajtogatva egy kuka fedelére helyezte. Ki tudja, hátha más szerencsével jár benne. Elmesélem az egészet. Valami éjszakai helyen nagyhangú társaságba botlott. Sokan voltak, talán húszán is. Lelkesen invitálták, leült közéjük. Az alkohol olykor felelődenné, máskor gyanakvóvá, sőt erőszakossá teszi az embert. O a gyanakvásnál tartott. Egy vasam sincs, mondta bevezetésül. Nem baj, testvér, vigyorgott a képébe egy céklaszínű szerelő-kezeslábast viselő, bozontos szakállú férfi. Szerencséd van, én vagyok a Mikulás meg az amerikai nagybácsid egy személyben. Gyere, igyál velünk! A hosszú padok egyikén szorítottak neki helyet, épp csak be tudta préselni a seggét két elázott csaj közé. A kezdő óvónőnek látszó azonnal a vállára borult. Szép seggű hercegem, sutyorogta a fülébe úgy, hogy a szomszéd asztalnál is hallani lehetett, ma megdughatsz, de csak ha vigyázol rám, mert még érintetlen vagyok. Azzal elaludt. A másikat, az ékesebbet — hollófekete kontya, rikító sminkje és párducbőr kacagánya miatt - akár kurvának is nézhette volna. Nem sokáig. Ahogy le- zöttyent, a nő rögtön méregetni kezdte. Ügy bámult rá két arasz távolságból a tyúktojás nagyságú szemével, mint egy absztrakt festményre. Te valami művészféle vagy? Nem várt választ, véres keselyűkarmai ellenére ügyesen megragadta a poharát, és magába dűtötte a maradék whiskyt. A maradék is lehetett egy deci. 67
