Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Tóth Erzsébet: A szentendrei megálló

író függetlenül a ’89-ben történtektől, de nem függetlenül a jelentó'l, most tüntetéseken vesz részt, folyóiratot szerkeszt, röpiratot ír, életműve a látszólag irodalmon kívüli cselekedetektől más távlatokat kap. Szolgaiélek sugallhatja csak valamire: ez nem az én dolgom, csinálják má­sok. Szabad csak az lehet, aki igényt tart a részvételre. A léleknek pedig akkor van legnagyobb igénye a szabadságra, ha hiányzik. A szabadság úgy kell nekünk, mint a levegő'. Csak akkor vesszük észre hiányát, ha fulladozunk. A fű­magból egy betonrésen is kibújik a fű, a mag őrizte az életet akkor is, ha leve­gőre jutva azonnal megfullad a mérges gázoktól, esetleg eltapossa egy cipő. A Fiatal írók József Attila Köréről beszélek, melynek 1979-től 1984-ig veze­tőségi tagja voltam. Maga a történet mára már történelem, de hasonlóan közelmúltunk sok eseményéhez, jelentős része még ma is homályban van. A kor, amiben éltünk, és élünk ma is, a titkosítások kora. A mindenkori hata­lom ráteheti és rá is teszi a kezét az általa fontosnak tartott iratokra, és gondol­hatjuk, hogy nem azért, hogy megőrizze. Mindenféle titkosítás csak a manipu­lációt, a történelemhamisítást szolgálhatja. Nemzetvédelmi szempontok is van­nak persze, de van-e annál fontosabb nemzetvédelmi szempont, hogy a nemzet világosan lássa történelmét, ne tudják becsapni, ne lehessen félrevezetni. Ha meg szeretnék tudni valamit, idegen emberként Magyarországra kerül­ve, a 2006-os októberi vérengzésről, a forradalom ünnepének meggyalázá- sáról, mi történt és miért, falakba ütköznék, mert a hivatalos dokumentumokat évtizedekre titkosították. A történet, ahogy az 1956-os forradalom írásos doku­mentumainak nagy része szintén, ma is hozzáférhetetlen. A történelemköny­vek nem jutnak el, vagy csak nagyon érintőlegesen említik a rendszerváltást, nem tudnak konszenzusra jutni, nem tudnak három hiteles mondatot össze­hozni, amit értelmes gyermekek kezébe adhatnánk. Titkosságokkal mételye- zett az esemény, amit ünnepiünk, és titkosak vagyunk mi is, akikkel két éve az történt, ami. Titkosak a legnagyobb korrupciós perek iratai, és az államvagyon magánkézbe vándorlása mostanában válik titkossá. Egy országot adnak el alólunk, persze hogy szükség van a titkosításra. Azért tértem ki ezekre a tényekre, hogy világos legyen, nem olyan nagyon más az a világ, amelyből most visszatekintve felidézek néhány részletet. Az emlékeze­temet csak magam tehetem titkossá, másnak nincs köze hozzá. Jelen pillanatban nem akadályoz semmilyen tabu, törvény, hogy nyíltan beszéljek. A mai eszközök már kifinomultabbak a gondolatok terjedésének elnyomásában, elhallgatás, tu­domásul nem vétel és millió eszköz áll azok oldalán, akik szabadon handabandáz- hatnak óraszám előttem, lévén tévétulajdonosok vagy a tulajdonosok szócsövei. A Fiatal Irókjózsef Attila Körét a Magyar írószövetség keretein belül 1973- ban ismét „újraszervezték”, Darvas József, akkori írószövetségi elnök szerint azért, hogy ne történjen semmi. Pontosan így mondta: azért hoztuk létre, hogy ne történjen semmi. Ez az állítás két dolgot feltételez. Valami történni akar, ami nekünk nem jó, tennünk kell valamit, hogy ne történjen. Tehát úgy kell tenni, mintha lenne egy körük a fiataloknak, mert a fiatalokkal akar tör­ténni a dolog, de gondoskodjunk róla, hogy azért mégse történjen semmi. Először is egy megbízható pártkáder az élre. Ördögit Szilveszter érdemei elis­merése mellett sokáig megfelelt ennek a célnak. 48

Next

/
Thumbnails
Contents