Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó

édeni, tudtam előre s készültem rá. A rózsák ott is felbukkannak, ahogy Obernai favázas, nyeregtetős gabonatárolóinak oszlopvégein, a tehén- és sárkányfejfaragványok közén, az Hőtel de Vilié terén álló, előhajtatott tavaszi virágokkal beültetett, festett furnértojásokkal dekorált (ugyanis hamarosan Húsvét lesz) reneszánsz kút káváján és az üvegből és fényből alkotott stras- bourgi Musée d’Art Moderne et Contemporain fantasztikus állandó kiál­lításán. Es B.-t akkor fogom úgy érezni, hogy a hátam mögött áll, bár maga sem tudja majd, hogy mögöttem ólálkodik, hiszen éppen a hipermodern Musée d’Art Moderne et Contemporain földszinti kortárs művészeti összeál­lítás Arp-szobájában a gipszfehér szobrokat bámulja, amelyek a földbe vetett s Baki Orsolya: Leheletgyűjtemény (részlet) idők folyamán lekopott, éleit, csontléceit, dudorait elvesztett csigolyákhoz vagy azok összes funkciótól megszabadult darabjaihoz hasonlatosak, és együtt vesszük észre a teremsarokban a szabályos derékszögben álló sarok két falába beillesztett csillogó tárgyat, az eloxáh fémből álló pozitív és negatív formát. Ha a falakat, mint egy könyvet összezárom, a forma két fele egymásba illeszt- hetővé válik, és csupán én, az, aki erre a műveletre képes, emlékezhetem majd arra, hogy a könyvsötét, amely a lapok közé került lepréselésre, a legmélyén rejtegeti az egymáshoz búvó, egymásba tökéletesen beleülő, semmi passzítást nem igényelő két formát, végleg egymáshoz forrasztva őket, és megadja szá­mukra a láthatatlanság, az említhetetlenség s legvégül az elfeledettséget. A paradicsom mibenlétére ébredek majd a Musée d’Art Moderne et Con­temporain csupafény és csupalevegő termeinek egyikében, valahol Braque után és Cézár kockává összepréselt autókipufogói között, a Hans Arp nevével jelzett teremben. És még akkor se tudok fölfedezésem hatása alól megszaba­dulni, amikor a Petit France felé kóválygok a fedett hídon, a Ponts-Couverts dróthálókkal lehatárolt pavilonjai előtt, ahol a régi szobrokat galambszarból készült, folyamatosan vastagodó páncélzat vonja be, s a folyosó fagerendáinak mélyéből, mintha a járókelők lába alól, föl-fölszűrődik az 111 vizének szabály­talan ritmusú kotyogása. És nem nézem meg a borút északi kiindulópontját képező falvacskát, ame­lyet állítólag Nagy Károly lovagjai alapítottak - nyilván azért, mert ott kitűnő, elzászi italhoz jutottak. Húsvétkor pedig, meztéláb tapicskolva éppen egy budapesti lakás tetőtéri szürke kövekkel borított padlóján, eszembe jut majd az ősz, a nyár, az év tavasza, de a tél, az eljövő és a télvége is, s majd a tavasz megint, amíg kinn hull a március közepi hó, akkora pelyhekkel, hogy közülük egy ha elférne a markomban, túl a repülőjegy megvásárlásán, amelyhez egy repülőút is tartozik majd, túl azon, hogy Gábort 14 hónap kezelés után elbocsátották a koreai kórházból, s utókezelésre Magyarországra irányították, túl azon, hogy megje­lent a versem a Népszabadságban. Ez: 30

Next

/
Thumbnails
Contents