Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó

Majdnem

A bokor csaknem piros.

Még alig illatozik a birs de az Úrnak már felajánltatott.

Adomány, dicső gyümölcse sárga színe az ősznek s majd elrohad

mert nem emelte fel, csak leejti a kéz.

Nem marad hozzá Isten.

Lemondott róla ki megmentené.

Nincs ősz, amely a színeit megtartaná vagy kitörölné

ahogyan a szerelmet a közöny.

Ég a lomb, most az arcon az orca.

A gyümölcs szedetlen, félérett.

De az illata almaédes.

Majdnem a mennyé.

És mert ki sem mozdulok aznap a lakásból (végtére eleget rohangáltam Európa-szerte a kontinensen, a motorolaját továbbra is csepegtető Focusom kilométermutatója alapján éppen annyit, amennyi az ember kitekert, legombolyított kromoszómaszálának a hossza, azaz két métert, és Európától eléggé meg is undorodtam, holott meglehet, kelet-európai mozdulataim, viselkedésem, riadalmaim és onnan származó gondolkodásom miatt), így a lap szombati számát sem vehetem meg, a honlapon találom meg frissen megjelent szövegemet, s a képernyőről olvasom le, nem érezve a kinyomtatottság szagát és örömét.

És Joan Baez Here’s to Life kompakt diszkjét hallgatva (amelyen Almodovar filmjeiben oly sokszor fölhasznált népdalok találhatók, köztük a Cucurnicucu Paloma) akkor érkezik majd, valamivel 17 óra előtt, a jól ismert s a készülékemben megtalálható számról B. sms-e, azon a telefonon, amely az egykor Pécsett szerkesztett és megnyugtatóan életképesnek tűnő, a döglődés jeleit nem mutató Iskolakultúra főszerkesztői mobiljaként funkcionált, amelynek a billentyűin régen nem olvashatók a számok és a betűk, s megérett arra, hogy ne tekintsem használhatónak:

Kellemes hiísroéti ünnepeket kívánok neked. Jól vagy? Családodnál vagy most? Üdvözöllek. B.

A mélyben a főváros az alkonyban rózsaszínű, akár a földre vetett, elhasznált, hervadó virág. Avagy a lehúzott s az ágy mellé hullt és elheverő könnyű és testszagú csipkebugyi. Avagy a marokkói Fez szattyánt készítő műhelyeinek kútjaiban a festőié.

31