Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó

Aknay lános: Város

besétálására, megnézni a hetedik századi elzászi védőszent, Odile kegyhelyét, szemügyre venni az elzászi fekete disznót és a Vogézek lankára telepített szőlőföldjeit, a vidéket; a vidéket, ahol, vélem, nem lesz alkalmam szemközt találni magam egykori kedvesemmel, mert ő nem kedvelte se az egyetemi növény- gyűjteményeket, se a vidéket; ahol gyalogolva lehet a két gyümölcsöst összekötő utat megjárni s nem metróval, autóbusszal avagy olcsó repülővel. Augsburg kertjei sárga és lila virágú sáfrányok hadaival voltak megszállva, a dóm kivételével, ahol rózsák nyílottak; a reneszánsz kor egyik üvegablakán is rózsák virítottak: kék közepű, belső sziromkörében piros, a külsőn pedig aranysárga rózsák, s bennük a középkor és a reneszánsz valamennyi erénye megidéződött. És rózsák voltak a strasbourgi dóm oldalának párkányzatán, amelyek alatt tavaly ilyenkor összecsuklottam. E hússzínű kőből faragott rózsák egyikét lefényképeztem - és este ellenőrizve tapasztaltam, hogy miként tavaly a társát, ismét nem sikerült képpé menteni. A nap rózsagazdagnak mutatkozik: rózsafák nőnek a szőlősorok végén, hogy, érzékenyebbek lévén a szőlőnél, idejekorán mutassák a lisztharmatot. Rózsára érzékenyedéit a tekintetem, az utóbbi időben képessé váltam bárhol fölfedezni a rozettákat és a rózsákat, legyenek bár papírból, nemesfémből, tárgyak avagy ábrázolatok, netán élőlények. A Mont Saint-Odile hetedik századi védőszentjének épített kolostorában, ahová zarándokok sora jár föl, az egyik kápolnában a gusztustalanul hivalkodó mozaikra villantottam a gépemet, s a vakufényben jáspiszöld és kobaltkék színek jelentek meg egy pillanatra, amelyektől már sejtettem, áhítat híján ha nem is, de ízlés híján lehetett a kép alkotója. A paradicsomi jelenet cseppet sem lesz

29