Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó

szoborállítás estje, nagyobbfajta hideggel, lelkes tömeggel, köztársasági elnökkel, a szentesítés zsinóros-mentés embereivel és díszleteivel.

És eszembe jut majd Bécs. Ahová egyetlen napra mentem B. után, mert bár éppen két vagy három hétig tartózkodott ott, de hosszabb láthatást nem engedélyezett elfoglaltsága számomra. A piacon a sok koreai étterem egyikébe ültünk be, ebédelni-vacsorázni, bámulni a forgatagot s kirázni vádlinkból a sok gyaloglás fáradtságát.

És eszembe jut majd a másik Bécs, a mostani, az időben hozzám közelebbi és kietlen város. A Museums Quartier mészkőkocka épületéhez, amely magába fogadja Rudolf Leopold gyűjteményét, nehezen jutok oda el: Bécsben ugyan nem nehéz autóval közlekedni, de mert előzőleg a Hundertwasser- háztól, illetve a Kunsthaus Wientől a szemétégetőhöz autóztam, megnézni, onnan pedig abba a villanegyedbe, ahol Guoya, az amerikai állampolgár kínai asszony kívánja megnyitni apró, keleti egészségügyi központját, számomra ismeretlen területre tévedtem, s térérzékem cserbenhagy. A városházát többször megkerülöm, mígnem rátalálok a helyes irányra - igaz, a karácsonyi vásár miatt a megszokott járásokat elzárja hol a tömeg, hol az árusok bódéi, hol a rendőri kordon. A Karácsony előtti héten nem bevásárlási lázban égnek a bécsiek, hanem céltalanul téblábolnak a kirakodóvásárban, hol forralt bort, hol császármorzsát, fánkot, mindenféle olajban sült, porcukorban megforgatott süteményeket, hol fehér és borsos virslit vesznek népes családjuknak, oldalra húzódnak falatozni és kortyolni, s a parkban bámulják a havazást. Szabadtéri hónézés! Bécs utcáit fehér, sárga és piros fényű óriáscsillárok világítják meg, lepedőszerűen nagyok, gömbök, velenceiesen régimódiasan alácsüngők, a nagyobb épületek falára pedig lézerfénnyel mozgóképeket vetítenek, többnyire hópelyhekét. A Stephansdom jobb oldalán, ahol egykor a férfiak léptek be a székesegyházba, Szent Pál életéből vett jeleneteket bemutató szobrok közé kék és fehér fénnyel diázzák be a kristályokat, de a Duna-part nagyobb épületei faláról szintén termetes pelyhek képein ámul-bámul minden sétafikáló. Bécsben pedig bevásárolni a magyarok szokása, a tisztes helyi lakosok ilyenkor kedélyesen előünnepelnek.

Ami a Hundertwasser lakáskomplexumoknál természetes, nem úgy az utcákon. Bécs csöppet sem eklektikus. A mértékadóan azonos karakterű, időben, stílusban, eleganciában egymástól távol álló építmények egymás mellett meg nem figyelhetőek, a parkokban sem keverednek egymással az eltérő egziszten- ciájú emberek. A kutyák sem: a Heldenplatz rózsakerti részén apró termetű, élénkszínű, vízhatlan köpenybe bújtatott, masnis és vékony hangú ebek találkoznak egymással, a Minoritenkirche felé vezető út torkolatát póráztalan agarak birtokolják, a park déli oldalát pedig vágtázó vérebek uralják. Ugyan sokan eklektikusnak látják ezt a várost, de csupán azért, mert többségében akkor épült, amikor ezt a vegyességet hangsúlyozó stílusirányzat határozta meg az ízlést, így az épületekét is. Ez aztán összemosta a barokk, neogót, copf és a szecesszió minden árnyalatát - úgy, hogy a közös részüket s nem az eltérő vonásaikat hangsúlyozta.

Rómát járt utazó tudja csak, ott mekkora becsű az eklektika. Ami pedig a bécsit illeti, inkább homogén, nem is nevezhető annak, aminek hírelik.

14