Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó
A hó sem tesz jót a városnak. Egyformább lesz tó'le minden és mindenki. A konflislovak takarói és a hölgyek hajkoronája, a zergetollas kalapú gavallérok köpenyege és a sok-sok fenyő, amelyek a maguk vasállványában hajladoznak, megidézve a magashegység fenyvesét. Luden Clergue fényképeiből látható lesz majd az a bőséges válogatás, amelyet négy hónapra állítottak ki a Kunsthaus Wienbe - amíg Kristófot, keresztfiamat az első-második emeleten bemutatott hundertwasseri életmű, engem e kevésbé fölkapott mester anyaga vonzott. Hogy Bécsbe megyünk, ahhoz a budapesti Szépművészeti Galériában látható Hundert- wasser-kiállítás adta az ötletet. Kristóf osztálykiránduláson látta a kollekciót, s mint lelkendezve mondta, végre nem depressziós művésszel találkozott. A színek, a gyerekrajz- szerűen történő satírozások, a spirálisok és rácsok és egyéb módon ismétlődő képrészek alapján véli, életvidám, társaságot kedvelő és aktív fickó képeivel ismerkedett meg. A harsányság, fölfigyeltem erre, a fiatalok új jellemzője. Keresztfiamat 18. születésnapja megünneplésére viszem tehát Bécsbe. A Leopold-gyűjteményt - a maga pompás Schiele-kollekciójáért, no és Klimtért és Kokoschkáért - magam választottam másodikul. Lucien Clergue vált végül azzá, akit mind a ketten örömmel néztünk. Kristóf azért, mert női aktokban gyönyörködhetett, én meg, mivel egy döglött flamingóról fedezek föl egy nyersessége miatt megdöbbentő felvételt. Nem vagyok képes látni - dohogok magamra és mindenkire. A mondatokkal sem vagyok elégedett. Nem mondhatom azt, hogy: Nem tudok látni. Azt még kevésbé: Vak vagyok. Arról szó sem lehet, hogy: Nem látok. Hiszen a képességem nincs meg ahhoz, hogy ebben a decemberben valamit is lássak, se Pécsett, se Veszprémben, se Budapesten, se Bécsben - hogy egyéb helyekről ne is essék szó. Azaz essék: nem látok semmit se Brüsszelben, se Tisnóban, se Paloznakon, de mindennek tudom az okát - nem vagyok ott. De ahol ott vagyok, teljes időmmel és kiterjedésemben, hogy ott se tudjak érzékelni a téri világomból az égvilágon semmit, az fölháborít. A napokban összerondítottam a barátságomat csak azért, mert Joe-nak nem tetszett a Koitárs decemberi számában megjelenő esszém szövegezettsége: az ízlését sértette az a nyelvtorzítás, amellyel torzult heteimet igyekeztem, ha szöveggé formáztam, plasztikussá tenni. Osszerúgtam a port egyik munkatársammal, csak azért, mert hetek óta nem teljesíti hivatali kötelességét - holott, 15 Bartek Péter Pál: Lebegés
