Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Géczi János: Elhullt flamingó
G É C Z I | Á N 0 S Elhullt flamingó Karácsonykor eszembe jut az ősz, a nyár, majd az év tavasza, de a tél, az eljövő és a télvége is, s a tavasz megint. Tudom, visszagyalogolva a múltba, át az addig vezető napokon, heteken, hónapokon, majd a várba fogok felmenni, nem több időre, mint az őszönte- telente kifehéredő, hullaszínű püspöki palotát megnézni. Legutolsó ittlétekor B.-t se a színházba, se a várba nem tudtam elvonszolni, lustálkodott (mint mindig), fel se öltözött, hanem hálóruhában maradt (máskor is ez volt a szokása), olvasott vagy engem ugratott. Általában, ha Veszprémben tartózkodott, bezárkóztunk a lakásba, ő maga többnyire a kertbe se nézett ki szívesen, a teraszra se ült, oda nem ment ki, talán, mert tartott a kutyáktól. Azt hiszem, a növényeimet se szerette, gondolni vélük nem tudott. Fel fogok tehát kapaszkodni az Ostromlépcső veres kőből faragott, ódon lépcsősorán, vagy a Bene- dek-hegy felől meredeken fölvezető grádicsokon, s megnézem ismét, ahová együtt nem jutottunk el. És megtudom, ha a DNS-emet - 10 milliárd atomból álló, 24 kromoszóma- párba rendeződő DNS-molekuláimat - szálszerűen kinyújtanák, akkor sejtenként 1,8-2 méter hosszú lenne. A püspöki palota az én veszprémi életemben alakult át érseki palotává. Nem változott benne semmi, mégis, talán új nevétől, a vár terének bevezetője felé nyúló, épületkarjait ölelésre tárt, U alaprajzú, egyemeletes épület elfehéredett, könnyűvé vált, akár a bábból kikelt, még ernyedt, repülésre képtelen, harmatgyönge káposztalepke. A nyeregtetős épület a vár jelentékeny palotája, annak ellenére, hogy mindenkor kihaltnak tűnik (mindig olyannak, s én ezt gyakran tapasztalom, hiszen napról nap előtte megyek el a munkahelyemre haladtomban), s hogy a közép rizalitjába bebúvó kocsifeljárón néha-néha felkapaszkodik és megáll egy elegáns, lesötétített, metálfényű gépkocsi, s nehéz faajtói pillanatra felpattannak. A tizenhárom tengelyű, ezért kiszámítottan szimmetrikus épületen a leghangsúlyosabb a főtengely előtt álló, megemelt kapuzat. Titkos bejáratnak tűnik, holott centrumba került. Az áthajtóban kiszálló vendég ugyanis a térről észrevehetetlen, eltakarja nem az áthajtó fölé emelt erkély, hanem az erkély alatti félhomály s az erkély homorúan vájt, napsugarasan széttartó, sávozott óriásfülkéje, amely vakítóan meszes, s nem csillapítja a hunyorgást a kosáríves záródású fülkébe vágott barna keretes ajtó sem, sem pedig a timpanon, amelyre homokkőből faragott címert függesztettek, s amely fölött nagytermetű, angyalos-virágfüzéres-vázás díszű homokkőoromzat lebeg. A püspöki (érseki) palota a XVIII. század utolsó harmadával Koller István által épült meg, Fellner Jakab tervei szerint, s magába fogadta azt a néhány szobás, szerény püspöki lakot, amely néhány évtizeddel korábban, 1733-ban készült csak el. A püspöki (érseki) palota az egyetlen veszprémi épület, amely, rokokó betétein túl is, franciás hatású. Reprezentatív épületnek szánták, s ma sem egyéb, amelyben a legnagyobb terek egyikét az épület 12
