Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Illés Péter: Régi szőlőhegyek, hegybéli közösségek a Vasi-Hegyháton

[ma Győr-Moson-Sopron m.]; 4. Magyarfalvai Hegyközség (104 kát. hold) [ma Harka, Győr-Moson-Sopron m.[; 5. Rábafiizesi Hegyközség (0 kát. hold [150 kát. hold gyümölcsösterület]); 6. Soproni Hegyközség (1520 kát. hold) [ma Győr-Moson-Sopron m.[

HEGYBÉLI ÉLET A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

A filoxéra dacára, a XX. század elején a szőlőhegyhez való ragaszkodást jelzi, hogy Nagytilaj szőlőhegyén 1908-ban hegyi kápolnát építettek, melynek búcsúját Kisasszony napján (szeptember 8.) tartották, ahol ekkor szentmise volt.' A petőmihályfai szőlőhegy öreg kápolnájában Szent Bertalan napján (augusztus 24.) volt a szentmise, ezt követte a szőlősgazdák hagyományos búcsúja a kápolna közelében lévő „belségház”-ban, még a XX. század elején bizonyosan.'“ A mihályfai hegyen az országszerte elterjedt Karácsonyt követő Szént János-napi (december 27.) borszentelés szokását is megtartották.

Pinceszer. Petömihályfa, 1957, Dömötör Sándor felvétele

Az ősöktől megörökölt és az önellátásra, több lábon állásra alapozott paraszti mentalitás konzerválta hegyháti szőlőhegyek a hagyományos társas élet színtereiként is fennmaradtak egészen sokáig. A férfiak vasárnapi szórakozása volt kimenni a hegybe és ott iszogatni. A szőlősgazdák még télen is kijártak a pincéikhez megnézni, hogy a hordóik nem folyatnak-e, nincs-e véletlenül valami baj. Ennivalót is hoztak magukkal, befűtöttek a présházba, aztán eliszogat33