Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Illés Péter: Régi szőlőhegyek, hegybéli közösségek a Vasi-Hegyháton

1823-as folyamodvány szerint a szőlőhegyi rendszabályok felolvasását is már uradalmi tisztek végezték az elöljárók helyett. Egy ilyen alkalommal a földesúr igénye szerint felszólították a hegybelieket a szőlőhegyen tartott méhek után a tized megadására.87 Mivel a gazdák és az uraság között korábban ilyen szerződés nem volt, ezért azt megtagadták, mire újabb parancsot kaptak a javaikat védeni próbáló „Potyi Hegy Birtokosok”. Immár Szent Mihály-napig (szeptember 29.) ki kellet irtaniuk a méheket a szőlőhegyről, „holott miulta a Szőlő Hegyenk fői adatván mindig voltak benne méhék s’ minden háborgatás nélkül maradtak ”.8S

A jobbágyfelszabadítás az általuk művelt földek birtoklását hivatott biztosítani, de tulajdonukba nem adta, csak a megváltás lehetőségét kínálta fel. Az 1853. március 2-án kelt császári nyílt parancs is a szőlők megváltását a régi jobbágyokra hárította át. Az egyházi tizedet az 1848-as törvények ugyan eltörölték, de a földesúri borkilenced, a dézsma továbbra is érvényben maradt, hacsak a birtokos meg nem tudta váltani a földesurától. A szőlőbirtok után járó tartozások egységes intézéséről majd csak az 1868:29. te. rendelkezett. Szombathely és Kőszeg kivételével a szőlőhegyek rendtartását az 1877. évi megyei hegyközségi szabályzat egységesítette az egész történeti Vasvármegyében.89 E szerint az egy gyepűn belül lévő szőlőtelepeket a benne lévő utakkal együtt tekintették hegységnek, ugyanakkor a régi hegybéli helységek megtarthatták korábbi jogaik egy részét. A hegységi közgyűlések tagjai voltak a hegybíró, vele a hat-nyolc tagságból álló tanács és a hegyőrök. A hegybéli helységek önállóságukat a törvény következtében újra elveszítették, mivel ezután az adott község képviselő-testülete, illetve a járás szolgabírája alá tartoztak. Immár a szolgabíró is összehívhatott rendkívüli egyesített közgyűlést és a büntetéseket is ő szabta ki, ugyanakkor csak ő szedhette be a büntetéspénzeket. A hegyőrök személyét is a szolgabírónak kellett bejelenteni, az esküket is előtte tették le, illetve a hegybírót és a bizottság tagjait indokolt esetben el is mozdíthatta.

Az 1890-es években, miként szerte az ország borvidékeit és bortermőhelyeit, a hegyháti szőlőhegyeket is jócskán károsította a filoxéra. A Vasvár környéki járásban legelőször 1891. szeptember 30-án, a győrvári szőlőkben észlelték a gyökértetűt.™ A pusztítás ellenére a hegyháti szőlősgazdák hegy- szeretete mégis továbbéltette a mélyen tradicionális, lokális szőlő- és borkultúrákat. 1900-ban, Nagy Józsefnek a Hegyhát vidékét bemutató néprajzi leírása olyan képet festett meg a környék szőlőhegyeiről, melyekben mintha megállt volna az idő.91 A szöveg a hegybéli közösségek kapcsán röviden beszámol az elöljárókról, a szőlőhegyi munkákról és egy kedves szüreti szokásról is:

„A hegynek külön hívója van („hegybíró"), a ki a szőlős gazdák közül lesz időről-időre választva. Jogkörébe tartozik a hegy területén előforduló bíráskodás, vezetése alatt lesz a gyümölcs- és szőlőérés idején a szőlőpásztor megválasztva, őparancsoltatja meg és ellenőrzi, hogy gyümölcs, illetve szőlőérés előtt mindenki a szőlőhegy »gyepűjét« (kerítését) kijavítsa. Ezen ellenőrzést »gyepűjárásnak« nevezik, melyben a bírón kívül még más két-három elöljáró is részt vesz és rendesen áldomással végződik. A szőlőit eg)1 munkái: kapálás, metszés, kötözés és gyomlálás. Kapálva háromszor lesz; a tőkét kitakarni tavasszal és ősszel ismét betakarni nem szokás; a karók faragott tölgyfa hasábokból állanak és télen át is a tőke mellett maradnak. A szüret rendesen október első felében tartatik,

29