Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Alexa Károly: A magyar kultúra tere, avagy: "Kulturális politikánk időszerű kérdései", avagy fiatalok legyetek résen
a ALEXA KÁROLY A magyar kultúra tere, avagy: „Kulturális politikánk időszerű kérdései", avagy: fiatalok legyetek résen* EGY. A rendszerváltozásnak nevezett történelmi szakasz pártpolitikai küzdelmeit nézve mindössze két pártról mondható el, hogy ideológiai alapozású, azaz mindössze két pártról állítható, hogy a kultúrát a politikai tér nélkülözhetetlen elemének tartja, s ez a két párt a rendszerváltozás kezdetének két meghatározó mozgalma: az MDF és az SZDSZ. KETTŐ. A kultúrához való viszonya ennek a két pártnak természetesen homlokegyenest eltérő volt. Az SZDSZ mint a hajdani (első ciklusbeli) vezető ellenzéki párt pontosan tudta és tudja ma is, a végrehajtó hatalom aránytalanul nagy szegmensét kisajátítva, hogy a kulturális hegemónia nélkülözhetetlen a politikai hatalom megszerzéséhez, megtartásához, és olyan globalista célok eléréséhez, amelyek magyarországi megvalósulását érdekükben állónak gondolják. Egyetlen közkeletű példát csupán. Az utóbbi pár évben a Magyar Televízióban, amely a közszolgálatiságnak és a kötelező pártsemlegességnek már az emlékét is elfelejtette, amelynek anyagi és szellemi züllöttsége tovább aligha fokozható, amelynek nincs már érdembeli hírszolgáltatása, amely új művészi produkciókkal nem szolgál, alig van benne sport, hiányoznak az érdembeli közéleti műsorfélék, nos, itt hallatlan intenzitással folyik a kulturális expanzió, azaz jobban mondva, a kultúrával szembeállítható mindennemű alternatív és ellenkultúra szerepeltetése, idealizálása, azzal a teljesen nyilvánvaló okkal és céllal, hogy eme „kultúra” által „megdolgozott” terep alkalom adtán alkalmas legyen a szociálliberális-globalista politikum, sőt program befogadására. Az MDF - ezen a néven természetesen az első parlamenti ciklus vezető kormányzati hatalmát kell értenünk, nem a mai kormánypártok bérmunkában foglalkoztatott, alattomos szatellitéit - az MDF tehát a nemzeti önazonosság kikezdhetetlen összetevőjének tartotta a kultúrát, a nemzeti és egyetemes kulturális hagyományt, és ezen belül is különös tisztelettel viseltetett azon kulturális értékhordozók iránt, legyenek ezek személyek, mozgalmak vagy intézmények, amelyek ragaszkodtak az ún. „képviseleti elvekhez”, azaz amelyek nem felejtették el a kultúra és a művészet morális közéleti tradícióinak magyar- országi hagyományait. Emlékezhetünk, hogy bár számos koalíciós érv szólhatott ellene, Antall József a maga pártjának tartotta meg a kulturális tárcát. 92
