Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Szili Szabolcs: Viszlát Júlia

Faust kezdett megnyugodni. Úgy érezte, le kell ülnie. Fáradtnak érezte magát, kitöltött még egy pohár bort. - Ez az utolsó - gondolta, megfogta a poharat, lehúzta, és a részeg álmok útjáról áttért a valódi álmok útjára.

IX.

Evett, lezuhanyozott, felöltözött kedvenc ruhájába, most sokkal lassabban, mint reggel, hisz hagyott magának időt a készülődésre, úgy döntött, hogy a bort otthon hagyja. Ennek két oka volt. Az egyik az, hogy ha jól sikerül a randevú, és hazakíséri, akkor felhívhassa egy pohár borra. A másik eset, ha rosszul sül el, akkor viszont legyen mibe fojtani gondolatait. Készen állt. Felvette lenge kabátját, és kilépett az ajtón. A hold fogyóban volt. Már csak pár nap, és eltűnik a boltozatról, mégis kellemes fénnyel árasztotta el az utcákat. Júlia szerette a holdat. Nappalija ablakából órák hosszat nézte, miközben gondolatai messze cikáztak. De a fogyó holdtól rossz érzése támadt. Ezt az időszakát eme égitestnek nem kedvelte, mert az elmúlás és hanyatlás jutott eszébe róla. De ezzel most cseppet sem törődött. Az utca kellemes hangulata, a kellemes langyos szellő és a tudat, hogy sok idő után újra randevúzik, örömmel töltötte el. Odaért a bolthoz, ahol Faust várta. Megint az a bátor csillogás sugárzott a szeméből, mint amikor elhívta. Kedvesen, mosolyogva köszöntek egymásnak. Faust ránézett.- Van a közelben egy park. Sétálunk egyet?- Persze, ahogy gondolod - mondta feszélyezve.

Megint előtört belőle az az érzés, amit régen, a gimnáziumi években érzett, és az utolsó szerelménél.

X.

A park üres volt. A hold enyhe fénye kellemes hangulatot adott a parknak, a kis kandeláberek fénye néhol megtörte a félhomályt.- Szeretek este ide járni, bár sajnos nem sokszor adódik rá alkalmam — mondta Júlia.- Sajnos nekem sem. Pedig szeretem a természetet. A fákat, amik nyugodtságot árasztanak magukból, a virágokat, melyek szépségükkel megbabonázzák az erre járókat. Újra elhallgattak. Júlia nem tudta, mit mondjon. Már szinte elfelejtette, mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni az ilyen szituációkban. Faust megtörte a csendet.- Tudod, nagyon sokat gondoltam rád. Sokszor el akartalak már hívni, de soha nem volt alkalmas az időpont. Valami megváltozott bennem, és úgy érzem, ki kell adnom magamból, s bár nem ismerlek, úgy érzem, megoszthatom veled.

Júlia meglepődve nézett a fiúra. Nem tudta, mit akar mondani, de kíváncsian várta, mi lesz belőle.- Az elmúlt hónapban több probléma ért, mint amennyit fel tudok dolgozni - folytatta.

78