Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Szili Szabolcs: Viszlát Júlia

Az előző munkahelyem bezárt, ami nagy törés volt nekem, és úgy fest, újabb kudarccal állok szemben. A munka, amire jelentkeztem, nem engem kíván, nem felelek meg az elvárásoknak. A festményeim sem fogynak, és ez a legrosszabb. Sokat tanultam azért, hogy ott legyek, ahol vagyok, és most minden romokban hever, mert a világnak nem felelek meg. A magánéletem, már ami maradt belőle, romokban hever. Rég elmúlt az utolsó szerelem, és nem voltam elég bátor, hogy újba belevágjak.- Tudom, mit érzel - mondta Júlia -, nekem is voltak problémáim a szerelemmel.- Es nem tudom, van-e még hely számomra ebben a világban - folytatta -, az idő fogy, és szűkül a ketrec, amibe zárt az élet. Ha korábban észbe kapok, talán máshogy alakultak volna a dolgok.

Júlia megállt.-Jól vagy? - kérdezte kedvesen, mert teljesen át tudta élni Faust mondanivalóját.- Persze - mondta Faust kicsit megnyugodva.- Tudod, van egy műtermem a közelben, és bekészítettem pár üveg bort. Nincs kedved odajönni?

Júlia gondolkodni kezdett, de tudta, hogy nagy baklövés lenne, ha nemet mondana.- Persze, még úgy sem voltam ilyen helyen, és úgy is kíváncsi vagyok a műveidre.

Szerencsére Faust indulás előtt kivitte a konyhai hulladékot, és már nem volt olyan nagy felfordulás.- Bocs, de itt akkora a felfordulás, hogy csak Isten tudna rendet tenni.- Semmi baj - mondta Júlia enyhén felkacagva, és már el is merült a temérdek festményhalomban. Tetszettek neki az elvont, néhol futurisztikus, néhol értelmetlennek tűnő, de mégis elragadó festmények. Mondani akarta, hogy? nem hiszi el, hogy? nem tudja eladni a őket, de úgy? döntött, csöndben marad, mert ezzel újra előhozhatja belőle a kellemetlen érzéseket.- Nincs kedved festeni? - kérdezte csillogó szemekkel és csalfa mosollyal.

Faust elmosolyodott, és szó nélkül új vásznat tett az állványra, és kezébe

vette ecsetét.- Portrét vagy aktot? - kérdezte, s most az ő arcán derült fel az előbbi kifejezés.

Júlia úgy döntött, belemegy a játékba. Levette blúzát és melltartóját, miközben Faust a festékkel babrált, de szemét a lányon tartotta. A lány? háttal ült neki, fejét enyhén felé fordítva, haját előre dobva.- Tökéletes - mondta Faust, és nekiállt a műnek.

Az ecset szinte magától húzta a vonalakat. Olyan játszi könnyedséggel festett, mint még életében soha. A lány kihozta belőle a maximumot. Most kezdett mindkét énje egybeolvadni, de még mindig nem volt tudatánál. A lány csodálkozva látta, hogy? Faust mennyire beleéli magát. Mikor kész lett, a lány felöltözött, és megnézte a képet.- Csodálatos - mondta tiszta szívből. Nagyon tetszett neki. Egyik fest- mény?en sem látta ezt a vonalvezetési módszert.

79