Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Szili Szabolcs: Viszlát Júlia
- Igen, de úgy érzem, be tudom tölteni ezt a pozíciót, mivel elég jó kommunikációs képességem van.- Aha. Értem. Az eredményei jók, és a nyelvvizsga is plusz pont. Meglátom, mit tehetek. Köszönöm, hogy befáradt, majd értesítjük a továbbiakról. Az úr felállt, és kezet fogott vele. Faust kilépett az ajtón, becsukta maga mögött, és kérdó'n bámult a semmibe. Ennyi? Majd értesítjük? Gondolta, hogy a gazdasági ismeretek hiánya miatt nem biztos az állás, de az eló'bbi beszélgetés teljesen lelombozta. V. Júliának ma tűnt fel először, hogy mennyi különféle ember látogatja a boltot. Vannak öreg nénikék, akik nyitás után fél órára már ott vannak, és kérik a napi betevő falatot. Júlia mérges lett az egyik nyugdíjasra, mert motyogva beszélt, és nem értette, mit mond. Mikor visszakérdezett, a néni felfújt képpel teljesen felháborodott, hogy - hát micsoda kiszolgálás ez? Júlia ezt kristálytisztán értette. Viszont vannak kedves kisdiákok, akik péksüteményeket és üdítőt vesznek az iskolai órákra, kibontják kicsi pénztárcájukat, és hangosan leszámolják az adott összeget. Júlia szerette őket, mert őszinték és még tiszta szívűek, akiket még nem szennyezett be a lefele süllyedő társadalom. Júlia munka közben sokat gondolkodott azon, vajon mi lesz este. Tetszett neki Faust, de kezdett félni az újabb csalódástól. Tudta, hogy nem szabad így hozzáállni a dolgokhoz, de mégis ott motoszkált benne az érzés, ami a régi kapcsolatai miatt alakult ki. Félt a csalódástól, mert hamar megszerette az embereket, amit nagyon utált magában. Túl hamar meglátta a jó tulajdonságait az embernek. Talán pont ezért nem járt már egy ideje senkivel. Félt az emberektől. Félt megnyitni magát mások előtt, mert tudta, hogy abból nem származhat jó. Félt a szakítástól, hogy megszokja, hogy együtt van a szerelmével, és hirtelen minden véget ér, és ő megint mehet vissza a szürke hétköznapok homályába. Viszont félelmei ellenére úgy döntött, megpróbálja, kilép az álomból, és megvalósítja azokat. Mint mindenkinek, neki is szüksége van egy lelki társra. VI. Faust kétségek közt hagyta el a szálloda falait, betért egy útba eső boltba, vásárolt néhány üveg bort. Úgy döntött, a nap további részét a menedékben tölti, és elgondolkozik az elmúlt hónapban érlelődött problémáin. A műhelyben teljes káosz uralkodott, ami megszokott volt, mivel Faust nem tartozott a rendkedvelők táborába. A festmények egymásra döntve hevertek, hatalmas grafikahalom az asztalon, egy halom étkezési hulladék és jó pár üres borosüveg. Mióta elbocsátották, Faust nagyon elkezdett inni. Szüksége volt arra, hogy elfeledje problémáit. A munkanélküliség is zavarta, de ami a legaggasz- tóbb volt számára, az az, hogy nem veszik a képeit. Már több kiállítása is volt, 76
