Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Fehér Renátó: A tékozló fiú

proletárvers címén a gyakorlatban magyarul csak szenny iroda Imi tehetségte- lenségeket láttam és ez eleve visszarettentett. ”

1932 júliusától folyamatosan távolodik cl a kommunistáktól. Ennek több oka is van: egy moszkvai kommunista folyóirat fasisztának állítja be, valamint később a németországi kommunistákat tartja felelősnek Hitler hatalomra jutásáért. A legbiztosabbnak tűnő források szerint 1932 végén, de legkésőbb ’33 elején szálút a KMP-vel.

„... nem az isten... hanem a szén, vas és olaj teremtett minketEz a legkeményebb kijelentése ez alatt a majdnem egy évtized alatt. Két évig volt tagja a kommunista pártnak, de kilépése után is még kellett egy-két év, hogy valóban visszataláljon Istenhez.

Amilyen lassan és nehézkesen sikerült még kamaszként az Istenre találás, legalább olyan nehéz volt érett férfiként a visszatalálás. Míg a pályakezdő József Attila verseiben a panteisztikus (A világ megteremtésé), a szociális lázadást képviselő (Proletárok), a megnyugvást adó (Imádság megfáradtaknak) Isten-képzet egyaránt megtalálható, addig az utolsó évek istenes versei egészen más élményből, főleg inkább szükségből, fakadnak. Ebben persze jelentősen közre játszott betegségének elhatalmasodása is.

193 5-ben A bűn című versében még a következőt írja:

„En Istent nem hiszek, s ha van, ne fáradjon velem f

Itt az ateista szemléletet próbálja „dédelgetni”, őrizni magában, de anélkül, hogy akár észre venné, újra belekeveredik Isten személye - esetleges léte - a soraiba.

Aztán 1937 februárjától Isten újra fontos alakja lesz költészetének. Ekkor készült a Nem emel föl című vers. Legfontosabb üzenete az Istenbe való kapaszkodás fontossága, de már nem az Istenben való hitet kell félteni. Mostanra az ember léte került veszélybe.

„Nem emel föl már senki sein, bélén eh ezültem a sárba.

Fogadj fiadnak, Istenem, hog)' ne legyek kegyetlen árváé’

Minden ember magára hagyta, egyedül van, így már csak Istenre számíthat, hogy O fiának fogadja, megöleli. Ez indokolt módon halálvágynak is felfogható. A második versszak egy átfogó vallási, politikai, társadalmi hatásról üzenő gondolat:

„... .v amire kényszerűnek engem, hog)' vallj alak, tagadjalak,”

Az éppen uralkodó vezetés mindenkitől követelné az istenhítet, ha az hamis is. Ez számára elfogadhatatlan. Nemcsak azért, mert lelkében nőttek apró anarchista vadhajtások; nemcsak azért, mert ő egy lángoló szívű, ifjú költő, hanem azért is, mert úgy érzi, hogy a hit nem lehet vallás vagy tagadás kérdése, Isten létét vagy nem létét nem tűzheti zászlajára semelyik, amúgy tetteiben istentelen rendszer. A tagadást pedig a még bízó elvbarátok, mozgalmi emberek sulykolták József Attilába. Az elmúlt hosszú évtizedben próbált tagadni, igen, de rájött, hogy az csak álca, egy torzult jellem-szerep vonása.

55