Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Gucsa Magdolna versei
GUCSA MAGDOLNA Mezítlábas nekrológ Mint egy kisgyerek Ügy duzzogsz a ravatalon Míg a pap motozgat s lecsukja A kíváncsi szemedet Több már nem jár A padló alá csak nem temethetlek Nem vagyok én indián A díszkövek se mozdulnak Az ásóra nem hallgat a beton Hát ennyi volt a méltóság Többé semmi jogod Ha tán a földet vinnék feló'led Ágálni is csak én tudok Nem látom már az Embert Csak a csontokat A temetőben hiába sírsz Ida elporladsz, a virágokkal Együtt úgyis ellopnak Aztán ha bekígyózik az autópálya Sírod dohányszagú régész össze-vissza járja Medencecsontodban szerelem helyett Mérőszalag üt örök tanyát Nem való ez neked Én inkább csendben elfelejtelek Védőbeszéd Mostanság gyanús vagyok magamnak A lelkemet is igazoltatnám De ha nem készülök máshoz Csupán mi vagyunk, én és én Kettecskén Nincs nálam semmilyen igazolvány 45
