Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Csorba Csaba: Aki a virágot szereti..., Halászember, Harmadnapon

De Mester, mért mindig az álmok? (a)

De Mester, mért mindig csak te, és mért mindig mondod bizony nékünk? (b) De Mester, mi az a rávenszbrükk? (c)

De Mester, mi az a fa? A bácsi rendőr? Mi az a áj-en-dzsí? (d-e-j)

Netovább. Bizony mondom néktek.

ÉS MEGÉRZIK A bor hatását, ha most nem, akkor majd holnap. Atyám nevét a szájukra veszik minden levegővételnél, annyira fog hasogatni a fejük, és nem lesz Sáridon, mi enyhítené, sem Aspirin. De ha lenne, sem jelentene semmit, mert akkor is a szájukra vennék, és még csak a jobbik eset, ha a szájukra, hohó! Azonban mindezen testi-lelki bajoknak elejét lehet venni. És elejét is veszem, bizony mondom stb., tudniillik ezt a pár kancsónyi bort én most vízzé változtatom. Nem, Péter, nem csinálok fröccsöt, és nem, Tamás, nem a csapból öntöm a vizet. Persze, hogy haragudni fognak, de majd belátják, hogy jobban jártak. De végül is lelkűk rajta. (Mb.)

FÉNYT látok! Ez... ez a halál?

Nem. Ez egy közhely. Épp most gyógyítottalak meg, pubi. Élj, járj, láss. (Vigyázz! Egyszerre nehéz!)

A GYÖKEREK. Tököm se gondolta volna. Inkább Barabás (gyilkos-konok- közhely-hazug-csaló-büdös-mosdatlan-tanulatlan-tahó-herélt-közhely-rossz- gonosz-toposz-közhely-megátalkodott-alávaló-neveletlen-stb-stb-stb), mint Ö (...)? Idol marad a mesei igazságszolgáltatás? Mért nem a JO győz? Egye rosseb, ha az erkölcsi higiénia nem is, legalább a fizikai valósuljon meg. Nincs más hátra, útjára bocsátók egy szállóigét, méghozzá csodaszépet. Tyuhahéj. írnok, szappant kérek!

ÉS SZÉL TAMAD, bivalyerős, csőt is hozhat Szíria irányából, a nyugati országrész lakói azonban nyugodtan választhatják a strandolást délutánra, ott ugyanis erős, szikrázó napsütés várható, ideális napozóidő, a Földközi-tenger hőmérséklete elérheti a tizenkilenc fokot is, frontérzékenyek vigyázzanak, Szamária felől ugyanis élénk melegfronti hatás várható, nem is beszélve a... (.Szilárd)

Bizony mondom néked, fiam, Szilárd, sosem szerencsés tizenharmadik tanítványnak-apostolnak lenni egy asztalnál. Kérlek, távozz, elleszünk mi a fiúkkal. Bocs. (Ő)

Srácok, ne variáljatok már ennyit, elcseszem a képet. (Leonardo)

ÉS FÖLZENG a kérdés Lukács tikmelléből: Mester, hogyan van az, hogy József Attilának egy évszázad sem kellett, míg érettségi tétel lett, neked pedig majd’ két évezred?

Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd.

Nem én írtam az Ódát és az Eszméletet, fiam. A Mamát egyszer, majdnem, de épp nem volt papír. Plát így.

Ülsz és ülök. Vesztesz és veszítek.

38