Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Csorba Csaba: Aki a virágot szereti..., Halászember, Harmadnapon
HAMUSZIN arcú asszony áll a gödör mélyén. Egészében fél. Elkövetett olyasvalamit, melynek elkövetése kövezés következményével jár, követve a megkövült hagyományokat. Ettől meredt most kővé ő. A gödör tetején már gyülekeztek atyafiai, atyja fiai (az Öcsin már megint a kedvenc saruja van), atyja és fiai (nem, nem Brutus, az Kr. e. 44., most meg Kr.-ben vagyunk, noha még nem tudjuk). (Már igen) (?KRISZTUS-BEN?) Mindenkinél egy átlag fél kilós kő. Nem túl bíztató. Még így, egy eufemizmusba burkolva sem. Aztán a sorok közül kilép a Furcsa Ürge, beugrik a gödörbe, a nő elé lép, széttárja kezét, és így szól: Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelcn! Gondolatnyi csend. Megszeppent hallgatóság. Megnyugodni készülő áldozat. Elégedett Furcsa Ürge. Nominális stílus. De aztán egy kő repül feléjük, és noha gyengécske női kezek hajítják, mégiscsak egy kő, és a cél szentesíti az eszközt, stb. Ettől felbuzdul a többi kéz, az első próbálkozást egy kisebb zápor követi, a Furcsa Urge épp el tud menekülni (Fürge Urge). Köszöni szépen, megtette, amit megtehetett, majd inkább meghal máshogy. Miután az emberroncsra az utolsó kavicsokat is rászórták, a hirtelen beállt csöndben így szól a Furcsa Urge: Baszki, muter, utállak, mikor ilyen vág}'. EGEK, Mester! Egek! (Komikus hatást kelt a tógába csavart figura arcára szorított kezével; a meglepetés toposza most ő, becenevén János.) Egek, egek, Mester: a karaktered a levegőben lóg, semmit sem tudunk rólad, alig vág}' felvázolva, egyáltalán: tiszta ratyi az egész, olyan, mintha itt sem lennél, vagy nem is te lennél a főszereplő. Markáns szavakkal kellene bemutatni, hogy milyen hosszú a hajad, mekkorák és milyen színűek a szemeid, satöbbi, de ami a legfontosabb, a félelmeidet, Atyádhoz fűződő viszonyodat is le kellene tisztázni. Mondom, alig lehet rád ismerni. Bizony mondom néked, János, a karakterem itt és most nagyon el van ba--------(végigtapogat felkötött kezével a friss kék folton a bal szeme alatt, és hoss zú, szőke, rövid, barna hajába túr, ezáltal a közhelyek alól is mentesül). De János, talán nem tetszem árnyaltan? Ha vizualizálni akarsz, tudok ajánlani egy nagyon jó kétkötetes művet. A második kötet csak rólam szól, olvasgasd, mondok benne jókat. Bizony mondok. HAJNALFELE kimegy hányni (szerző), de megbocsát neki (O), noha ő (szerző) ezt nem fogadja el tőle (O). Keresetlennek érzi (szerző) a megbocsátást, nem érzi (szerző), hogy rászolgált volna. Üjra a kagyló fölé hajol (szerző), szenved (szerző). Megfogadja (szerző), hogy sört és rövidet ő (szerző) aztán soha többé együtt, és ő (O) nagyokat derül ezen. Századszor is. Szégyelli (szerző), amiért nem azért iszik (szerző), mint a munkanélküliek, alkoholisták, bánatosok: csak passzióból iszik (szerző), mindenféle motiváció nélkül. Vagy talán mégis van motiváció (O)? Mindegy, megbocsát (O), és ez a lényeg. Századszor is. A RAVENSBRÜCKI FÁK pedig, melyekről álmodtam, bizony mondom néktek... 37
