Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Csorba Csaba: Aki a virágot szereti..., Halászember, Harmadnapon

FELESÉGE MÁR A TEMETŐBEN,

egyébként senki sem emlékezett a feleségére, csak a fiát emlegették nagyritkán, ő is soknevű volt, mint az apja, de túl rég meghalt ahhoz, hogy megegyük, vagy bármilyen hasznunk legyen belőle, ki nem szarja le, mondta nagyapa, mikor az öcsémmel rákérdeztünk a Halászóember fiára, valami fura volt akkor nagyapa szemében, emlékeztetett a Halászóember révedező', elkap- hatatlan tekintetére, amint

VÉGIGBALLAGOTT AZ ALACSONY ERESZ ALATT,

A TERMÉSKŐJÁRDÁN,

A HÁZ VÉGÉIG ÉS VISSZA,

TENYERÉVEL GONDOSAN VISSZAVEREGETTE A KICSÚSZOTT ROZSSZALMASZÁLAKAT,

mintha rendbe szeretné tenni, amit elrontott, de szerintem nem is tudja, mit rontott el, akárhányszor próbáltam ó't megérteni, csak egy fejgörcsöt kaptam, és toporzékolni kezdtem, nem fért a fejembe, hogy ha minden az övé volt, az emberek, a sivatagtalan világ, a vizek, övé volt minden, övé volt nagyapa, övé volt az öcsém elveszett mackója, övé volt az eső, ami a mackóhoz hasonlóan elveszett mindörökké,

ÖVÉ VOLT AZ UTOLSÓ ZSÚPTETŐ A FALUBAN,

és övé volt a Nap is, ami kegyetlenül felperzselte azt a tetőt minden mással egvütt, egyszerűen nem fért a fejembe, bizonygattam, hogy én másképp csináltam volna, de az öcsém szerint ez hülyeség, mert nekem sosem volt semmim, csak clbasznám, ha hirtelen lenne valamim, valamim, ami több a szőrömnél, a szagomnál, az éhségemnél, bizony, az öcsém gyakran az agyamra ment, sokat okoskodott, azt hiszem, ilyenkor a Halászóember rámosolygott,

DE ÁLTALÁBAN NEM CSINÁLT SEMMIT,

CSAK ÜLT,

ÉS HALLGATOTT,

PIPÁZOTT,

NÉZETT MAGA ELÉ,

MINTHA VÍZ VOLNA A FÖLD,

ÉS HALAKAT LÁTNA BENNE

vagy embereket, életeket, hiteket, szereteteket, olyan dolgokat, amik őt életben tartották, és amik mostanra eltűntek, és ezzel értelmetlenné tették őt, értelmetlenebbé, mint minket, engem és az öcsémet és a többi szerencsétlen dögevőt, akik az „elsivatagosodott” világot járták biztonságért, élelemért, de főként vízért, szar dolog az élet,

35