Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Lajta Erika: Relatív embetartalom (4. befejező rész)

Hajdan, a vizsgákhoz úgy kellett bemagolni a főbb fogalmakat, mint egy verset, ezért egy kis memóriatréning után már fújom is, hogy cse­lekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy időszakonként visz- szatérően nagymértékben csökkent. Elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá pedig akkor helyeznek valakit, ha a belátási képessége állandó jelleggel, teljesen hiányzik. Az ilyen ember jognyilatkozatai semmisek. Nevében törvényes képviselője jár el. Meglepően jól emlékszem ezekre a réges-rég tanult szabályokra - állapítom meg magamban büszkén. Csak a lényeget felejtettem el. Azt, hogy ki kezdeményezheti a gondnokság alá helyezést? Öt hónapig maradhat egy beteg a kórházban. Főigazgatói engedéllyel per­sze mód van a hosszabbításra, csak előbb meg kell beszélni a főorvosasszony- nyal... - tudtuk meg az ápolónőktől. De hiába mutatták meg készséggel a kiskaput, mi, anyámmal úgy döntöt­tünk, hogy amint lehet, hazahozatjuk édesapámat. Úgyis nehezen viseli a kórházi légkört. Túl maximalista, hogy egy beteg legyen a sok közül. Főleg agyvérzéses betegnek esik nehezére lenni. Abzelet- és széklet-visz- szatartási problémákkal. Bénulással. Apám mindig is kényes volt tisztasági kérdésekben. Többször mosott kezet, mint bármelyikünk a családban. Most viszont személyes higiéniája mások belátása szerint alakul, márpedig a mások belátása aligha egyezik meg az ő elvárásaival. Mindig adott a ruházatára is. Mérges volt, ha az ing, amit aznap fel kívánt volna venni, mosásban volt, ha a pantalló, amit aznapra kiszemelt, nem volt kitisztíttatva. Most azonban, a kórházban alább kellett volna adnia az igényeit. Alkalmazkodnia kellett volna a körülményekhez. Nem volt képes rá. Több alkalommal előfordult, hogy amikor felmentünk, láttuk, hogy gyilkos pillantásokat vet, dúl-fúl. Jelentéktelen mulasztások miatt. Ha például az ápolónők gallérban záródó pamutpulóverének felső gombját az alsó gomblyukon bújtatták át, s bár megkísérelte átgombolni, nem ment neki, akkor szikrákat hányt a szeme. Igaz, a félregombolás miatt nemcsak az öltözéke tűnt szedett-vedettnek, de mintha édesapám nyaka is elcsúszott volna a helyéről. Megbicsaklott. Félrehajlott. Amikor helyreigazítottuk a gallért, láttuk, hogy a megfeszülő inak és izmok ágyában a kékesen átderengő ütőér hevesebben lüktet, mint szabadna, s apám ádámcsutkája is vadul ugrál. Ennyire nehezen tűrte a hanyagságot! Az ilyen ember nem való a magyar egészségügyi ellátó rendszerbe. Túl 70

Next

/
Thumbnails
Contents