Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Nagy Gábor: Hatalom, medialitás és emlékezet

10 Vö. „Már e poézis genezisének egyik lényegi vonása, hogy jellegzetes erővonalait éppen a történelmi jelennel szembeni oppozíció, az érzelmi, etikai és politikai tiltakozás hívja életre.” JÁNOSI 2001, Zoltán, „Ítéletidőben, puszta-országban". Vázlat Nagy Gáspár közéleti lírájáról - UÖ, Idő és ítélet, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 202.

11 Vö. „Az egyszínű trikolór képtelensége a léthelyzet teljes abszurditására mutat rá.” GÖRÖMBEI 2004, András, Nagy Gáspár, Kalligram, Pozsony, 46.

12 GÖRÖMBEI 2004, 41.

13 Vö. „A Tejfogak költője szinte kerüli a metaforikus kifejezésmódot. A tárgyias megjelenítés vagy a nyílt szókimondás híve.” GÖRÖMBEI 2004, 38.

14 Vö. „...ezek a versek [a Tejfogak ciklusról van szó] a költői alkotásmód tekintetében eltérnek a Koronatűz verseszményétől, melyet a Nagy László-i metaforikus költészet vonzáskörében helyezhetett el a kritika.” GÖRÖMBEI 2004, 38.; ill. „A Koronatűz a korai versekhez viszonyítva stilizáltabb kötet. Mintha a Nagy László-i parancsot fogadta volna meg Nagy Gáspár: erős metaforákkal menni az álság falai ellen.” LT0. 47-48.

15 Vö. Nagy Gáspár „verse (...) mindig a történelmi tudással terhes. A kimondhatatlan kimondásával, illetve a hozzákészülődés ígéretével.” SZAKOLCZAY Lajos, Töretlen gerincek kopogtatása. Nagy Gáspár költészetéről = UÖ, Ötágú síp. Tanulmányok, esszék, kritikák, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989. 280.

16 Ez a kódolás furcsa jövendőt hozhat a korszak ilyen jellegű verseinek. Az ’56-os véráldozat helyett a jövő gyanútlan olvasója a megsebzett zseni témáját állíthatja a fókuszba, s a maga módján jogos és koherens értelmezéshez jut. Nem biztos, hogy ez hátrányára válik Nagy Gáspár és kortársai költészetének: a másik olvasat(ok) többnyire aprólékosan kidolgozható(k) a vers retorikája, motivikája alapján - olykor aprólékosabban és részletezőbben, mint a sorok közül kiolvasható variáns.

17 GÖRÖMBEI 2004, 49.

Ih Vö. „A szó egyetemes súlytalansági állapota és a redukált idő kifejezések önmagukban is jelzik Nagy Gáspár költészetének változását: a bonyolultabb, disszonánsabb közeg egyéni nyelvi megnevezésének kísérletét.” GÖRÖMBEI 2004, 57.

19 Vö. „... a Halántékdob (1978) a jelenben doboló közvetlen veszélyt mutat...” JÁNOSI 2001, 212.

PÉCSI 1994, Györgyi, Nagy Gáspár két könyve = UÖ, Olvasópróbák, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 186.

71 Vö. „Az egyes tantárgyak neve kötőjellel van írva, mintegy jelzi ezáltal a költő, hogy nem a leckekönyvet verselte meg, másféle »fekete index«-ről és másféle tantárgyakról van itt szó.” GÖRÖMBEI 2004, 84.

:: A Föld-tan „a nemzet, az ország trianoni sorsának lelkiismeret-ébresztő felvillanása” (GÖRÖMBEI 2004, 86.), amivel Nagy Gáspár ugyancsak egy olyan témát feszeget, ami a hallgatólagos alku szerint tabu.

:3 Vö. GÖRÖMBEI 2004, 87.

74 Az ajánlás: „Domonkos Istvánnak, Újvidékre”, természetesen a vers főbb intertextuális kapcsolatát is kijelöli, mint arra Szigeti Lajos Sándor rámutatott: SZIGETI L. 1995, Lajos Sándor, ..Élni először itt e világon" (hifinitivus és ii/nnigráció) = UÖ, Modern hagyomány. Motívumok és költői magatartásfonnák a huszadik századi magyar irodalomban, Lord Kiadó, Budapest, 92., 96.

75 „A korábban a történelmi távlatokra is néző tekintet egy pontra szegeződik. A konokság, makacsság erősödik fel: harcot csak a mában lehet vívni. Ezért sokatmondó köteteim a Kibiztosított beszédé’ MÁRKUS 1996, 139.

7* JÁNOSI 2001, 212.

' A Két nyáifa a Hódoltságban és a Benézünk majd... 1981-ben jelent meg a Tiszatájban. Ezzel az időszakkal kapcsolatban nyilatkozta Nagy Gáspár: „Vannak olyan szituációk, amikor a költő egy megmagyarázhatatlan belső késztetésre elkezd tőmondatokban beszélni. Nekem a nyolcvanas években fogyott el a csak túlélésre berendezkedő türelmem.” „A nyolcvanas évek elején fogyott el a türelmem”. Kunderáról. kedves költőkről, az írás etikájáról (Akik kérdez: Tódor János) = NAGY GÁSPÁR 2005, Közelebb az életemhez, Tisza táj Könyvek, Szeged, 402.

:s Ezt részletesebben egy másik tanulmányban vizsgálom.

■'* „1982 novemberében pedig az a különleges figyelem ért, hogy egyedül az én versemet emelték ki az éber cenzorok - már imprimatúra után! - a nyolcvanéves Illyést köszöntő Tiszatájból, merthogy emlegettem benne az Eg)' mondatot.. A Ki vág)’ te, Nag)> Gáspárí (Aki kérdez: Farkas László) = NAGY GÁSPÁR 2005, 367.

49