Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 8. szám - Nagy Gábor: Hatalom, medialitás és emlékezet

30 Vö. „Ars poeticáját - talán egész költészetében a legszebben - leginkább összetetten és mégis az evidencia egyszerűségével a kötet Félelmen túli... című záró verse fogalmazza meg.” GOROMBEI 2005,95.

!| Ehhez lásd például: .MONOSTORI Imre, Az Új Forrás vonzásában, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya, 1999. 136-182., illetve Nagy Gáspár több interjúját: NAGY GÁSPÁR 2005, 301-472.

■ Vö. Nagy Gáspár 1984-es élményével: „Egyszer a Jászai Mari téri pártház valamelyik főembere magából kikelve üvöltözött velem, hogy márpedig itt nem lesz rehabilitáció. Mit fűzzek ehhez hozzá, így utólag? Maradjunk annyiban, hogy az úr tévedett.” A költői létezés állandó készenlét (Aki kérdez: Poros Géza) = NAGY GÁSPÁR 2005, 346.

Hűen történelmünk és irodalmunk hagyományaihoz (Aki kérdez: Elek Tibor) = NAGY GÁSPÁR 2005, 416.

4 „Aztán ’90-ben megkaptam a József Attila-díjat, amelyet korábban a választmány többszöri javaslata ellenére is visszatartott a hatalom.” A költői létezés állandó készenlét (Aki kérdez: Pörös Géza) = NAGY GÁSPÁR 2005, 347. A díjak tekintetében Nagy Gáspár költészetének befogadását és elismerését a későbbiekben is töretlennek nevezhetnénk, ha eközben nem venné körül a kanonizáló irodalmi intézmények hallgatása.

35 Vö. például: „Az átértékelés szükségességét sürgette (...) annak a korai, ám időközben messzemenően igazolódott felismerése, hogy a magyar költészet útja nem az eddigi domináns irányba, a társadalmi érdeklődésű, alapvetően metaforikus kifejezésmódú »népnemzeti« modell továbbépülése felé vezet. (...) A nyílt ütközési felületek, felszíni konfliktusok nélküli korszituációban anakronisztikussá vált a virrasztás, a heroikus mégis-morál gazdag tradíciókkal rendelkező attitűdje...” KERESZTURY Tibor, A kétely demonstrációja - a széthullott evidenciák költészete. Mozgásirányok. értékváltozások a magyar líra újabb áramlataiban = KERESZTURY Tibor, Kételyek kora. Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2002, 13. [Kiemelés az eredetiben.]

' KULCSÁR SZABÓ Ernő, A magyar irodalom története 1945-1991, Argumentum Kiadó, Budapest, 1993.

Vö. „Az imák, az Istenhez fordulások valamilyen módon mindig hangsúlyozottan jelen vannak költészetében...” PÉCSI 1994, 185. Lásd még: JÁNOSI Zoltán, ..Két part között a hit". Pilinszky-érint- kezések Navy Gáspár költészetében = JÁNOSI Zoltán, Idő és ítélet. Felsőmasvarorszáe Kiadó, Miskolc, 2001. 223-244.

38 GÖ ROM BEI 2005, 114-116.

Három évfolyamon, mintegy 300 elsőéves hallgatón teszteltem a táblára írt versszöveget (szerző nélkül), vajon melyik iskolai ünnepséghez kötnék. A művelődésszervező vagy kommunikáció, illetve részben magyar szakos hallgatók szinte kivétel nélkül 1849. október 6. vagy a holokauszt tájékán keresték a vers referenciális hátterét. I la felvetettem, hogy az NI monogramként olvasható, alig néhánvan asszociáltak Nagy Imrére. (Abban persze van igazságuk, bog}' a vers egyetemes érvénynyel emel szót olyan alapvető erkölcsi értékek mellett, mint a [vég]tisztességhez való jog, emlékezés kötelessége, bűneinkkel, lelkiismeretünkkel való elszámolás, és referenciális tere Antigoné történetétől akár napjainkig ível. Az viszont mégiscsak szimptomatikus, ahogy ezek a történelmi ismeretek elfedik előlük 1956-ot.)

40 Sokatmondó, hogy az 50. évfordulós állami ünnepségen Juhász Gyula (sic!) egy verse hangzott el.

41 Nagy László és Csoóri Sándor életművének értékelése egy Juhász Ferenccel fémjelzett fejezetben olvasható (SZEGEDY-MASZAK Mihály - VERES András (szerk.), A magyar irodalom történetei 111. 1920-tól napjainkig, Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 457-462.), és zárójeles felsorolások, utalás szintű félmondatok tárgya vagy egyáltalán meg sem említtetik többek között Kányadi Sándor, Szilágyi Domokos, Ratkó József, Buda Ferenc, Ágh István, Baka István, Orbán Ottó, Farkas Árpád, a Kilencek, vagy a prózaírók közül Gion Nándor, Szilágyi István... Illyés Egy mondatA eg}' irodalompolitikatörténeti fejezetben kap fél oldalnyi említést (481.).

4: Uo. 549-551.

'' A posztstrukturalista paradigmaváltás történeti áttekintését és kritikáját, önellentmondásainak leleplezését nyújtja Antoine Compagnon kiváló könyve, amely egész fejezetet szentel annak a zsákutcának, amelybe a mimészisz/referencia irodalomból való kiutasítása vezet: COMPAGNON, Antoine, Az elmélet démona. Irodalom és józan ész, ford. JEN EY Éva, Kalligram, Pozsony, 2006. 109-158.

50