Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
nagy test sötét foltként ülte meg a szobát. A férfi felemelte a fejét, arcvonásai eltorzultak. Megigazította az asztalán a bekeretezett fotót, majd fájdalmasan elfordult, és a könyvért nyúlt. A zárt ablak csak tompán engedte be az utca zaját, a szoba csendjét csak halk morajlás és az elhaladó villamos berezonálása törte meg. A kutya meg sem moccant, enyhén emelkedő és süllyedő testén látszott csak, hogy él. Az asszony a nappali asztala mellett állt. Felrázta a bútorfényező flakonját, majd levette a kupakot, és összevissza vonalakat fújt az asztalra. Fogott egy törlőruhát, és gyengéd mozdulatokkal szétkente az anyagot. Először keresztben, majd hosszában törölgette az asztalt, mígnem az szép fényes lett. Megállt, hátrébb lépett, hunyorogva szemlélte az eredményt. Majd lábujjhegyen az ajtóhoz ment, tudta, hol recseg a parketta, és a kilincset óvatos mozdulattal lenyomva kikukucskált.-Jól van, a könyveit nézi - nyugodott meg. Halkan kilépett, és a fürdőszobába ment. A mosógép végezte a dolgát, a kő is felszáradt már. Az asszony lehajolt, kihalászta az üveget, és ivott. Amikor végzett, a helyére tette, kifelé indult, de megtorpant. Újra odament a szekrénykéhez, megismételte a mozdulatsort, majd kivett egy kávészemet a zsebéből, és bekapta. Visszament a szobába. Felvette a palackot, felrázta, és köröket rajzolt vele. Mintha fájt volna neki, hogy el kell maszatolni ezeket a köröcskéket, tétován kezdett hozzá. Elébb csak az egyik kört kente szét - közben a kávészemet úgy rágcsálta, hogy állkapcsán megfeszült a bőr, - majd a többit is, végül ismét fénylett az asztal. Lehajolt, hogy a szeme egy magasságban legyen az asztal lapjával, úgy szemlélte meg az eredményt. Fogott egy másik rongyot, és a telefonhoz lépett. Ez még egy régi típusú készülék volt, ritkán látni már ilyet. Leemelte a fekete kagylót, és letörölgette. Egy pillanatra magához szorította, mint féltő anya a kisdedet, szeme a távolba meredt, aztán visszarakta. Letisztogatta magát a készüléket is, nem létező foltokat keresve. Közben kissé megszédült, a falnak dőlt, amíg a gyengeség el nem múlt. Kifáradva leült az egyik székre, karjait az ölébe rakta, eres és foltos kézfejei mint odavetett kesztyűk hevertek. A szobát elárasztotta a bútorfényező szaga, de az asszony ezt nem érezte. Ernyedten ült egy darabig, majd a térdeire támaszkodva feltápászkodott. Jobb tenyerét behajlítva a szája elé emelte, belelehelt, majd megszagolta. Enyhe mosollyal az arcán felemelte a tisztítószert meg a rongyokat és kiment. Ebédeltek. Nem kellett ma főzni, a tegnapról maradtakat fogyasztották el. A férfi egy tányérkán az asztal közepére tette a felmelegített fasírtokat, és 71
