Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
felvágta kisebb darabokra azokat. A felét rásöpörte a saját gőzölgő borsófőzelékére, a többit pedig visszarakta középre. Az asszony is odanyúlt, de a keze megállt a levegőben. Félszegen visszahúzta, és felvette a kanalát. A férfi ütemesen lapátolta a főzeléket, még le se nyelte, már merítette a következő adagot. Néha odalesett az asszonyra, de elkapta a pillantását, és tovább evett. Az csak mismásolta az evést, ide-oda tologatta a borsószemeket, és bambán meredt a tányérjára.- Megehetem ezt? - kérdezte a férfi, és a maradék fasírtot a tányérjára tette. A rádió valahol odafönn a polcon duruzsolt, egyikük se figyelt oda. A férfi kanala koccolt egyet, ahogy végére ért a főzeléknek. Megdöntötte a tányért és alaposan kikanalazta. A nő feltekintett, és a férfi ujjait nézte, amint azok vége kifehéredtek, ahogy a tányért fogta. A sajátját felemelte, felállt és a kutyához lépett. Az megérezve az illatot, orrát előredugta. Az asszony átkaparta a kutya tálkájába, amit meghagyott, a mosogatóhoz lépett, és elöblítette a tányért és a kanalát. Majd a férfiéért nyúlt, és azokat is elmosogatta. Elzárta a csapot, és az ajtó felé csoszogott.- Egészségünkre! - mondta, és kiment. A kutya feltápászkodott, és gyanakvóan a tálkája fölé hajolt. Felnézett a férfira, mintha azt kérdezné: ezt komolyan gondoltad? A férfi megvonta a vállát, lehajolt, felvette a tálat és kivitte. Remélte, ez nem dugítja el úgy a vécét, mint múltkor a paprikás krumpli. Kilötykölte a kis edényt, és visszatette a kutya elé. Az bánatosan nézett fel rá, úgy érezte, becsapták. A férfi megpaskolta a fejét, kicsit megvakargatta a füle tövét, és visszament a dolgozószobájába. Elhelyezkedett a fotelban, lábát felrakta egy plüssbevonatú zsámolyra, karjait keresztbetette pocakján. Lehunyta a szemét, vonásai elernyedtek, és rövid idő múlva halk hortyogásba kezdett. Nem aludt mélyen. Néha megmoccant, megcserélte keresztbetett lábait, megvakarta az orrát, majd ismét elcsendesedett. Szemgolyói sebesen jártak szemhéja alatt, ez az alvás korai szakaszát mutatta. A nagyóra csendben hármat ütött, mire a férfi szemei kipattantak. Egy másodpercig homályos szemmel meredt maga elé, majd nyögdécselve lerakta a lábait, és a zsámolyt eltette a helyére. Megropogtatta ujjait, kezét derekára téve hasát előretolta, teste enyhe ívben feszült. Kiment a konyhába. Ahogy belépett, a kutya felkelt, odament hozzá és várt.- Tudom, mindjárt - mondta neki a férfi. Cipőt váltott, felvette a dzsekit és a kalapot, leakasztotta a pórázt és a bejárati ajtó felé indult. Közben benyitott a nappaliba, és beszólt:- Lementünk sétálni! - hajolt be a szobába, majd ugyanazzal a mozdulattal be is tette az ajtót. A kilincs kattant egyet, ahogy a helyére került, a férfi egy kicsit még nézte, aztán elindult a kutyával sétálni. 72
