Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
A fiirdó'szobában különválasztotta a szennyest, két kicsi kupac lett. A sötétek és a világosak. A világosakkal kezdem - döntöttel el, és recsegő térdekkel leereszkedett a mosógép elé. Félredöntött fejjel hallgatódzott, majd kinyitotta a mosószeres szekrénykét, és a mélyére nyúlt. Óvatosan előhúzott egy papírzacskót, közben azon töprengett, hova tűnt a fürdőszoba kulcsa. Az ajtót mereven figyelve kihúzott egy konyakosüveget a papírból, rutinos mozdulattal lecsavarta a kupakot, és jócskán megdöntötte. Szemei az ajtóra tapadtak, mialatt sietős, de nem kapkodó mozdulattal visszatette az üveget a neki rendelt helyére.- Holdvilágos éjszakán, miről álmodik .....- dúdolta halkan magában a régi slág ert, és élvezte, hogy jóleső melegség járja át. Egy-kettő bepakolta a ruhát a gépbe, mosóport és öblítőszert adagolt, majd a megfelelő állásba kanyarítva a gombot, bekapcsolta azt. A másik kupacot visszagyűrködte a szennyes tartóba és egy szekrényből bútorfényezőt vett elő. Derűsen kilépett a fürdőből, háta mögött a mosógép csendes duruzsolással indult el. A féí'fi a dolgozószobában ült. Kényelmes fotelje apósa ajándéka volt, ő aztán tudta, mi kell egy férfiembernek. A kutya követte őt a konyhából, most a lába mellé kucorodott, pihegett egy kicsit, majd álomba merült. A férfi elhelyezkedett a fotelban, feltette az olvasószemüvegét, és kiterítette az újságot. A gyönyörű antik óra a Big Ben hangját utánozva ütötte el a tizet. A férfi mögött a falon a polcok roskadásig voltak könyvekkel, Gorkij és Márai művei jól megfértek egymás mellett. Látszott, nem csak díszek, néhányuk gerince már igen törődött volt. A férfi befejezte az újságolvasást, összehajtotta és rátette az íróasztala mellet felhalmozott újságkupacra. Odasétált a könyvespolc elé, és megállt. Halkan fütyörészve nézte a könyveket, mintha keresne valamit. Végül kiemelt egy kötetet a többi közül, óvatosan forgatta a kezében, majd az íróasztalához ment. Leült a székre, kihúzta a fiókot és kivett egy nagyítót. Letette maga elé a könyvet, finom mozdulattal kinyitotta, felvette a nagyítót, és a második lapon lévő pecsétet vizsgálgatta. Elégedetten dünnyögött közben, néha megállt, felemelte a fejét, húsos állát előretolva hallgatózott egy ideig, majd folytatta a vizsgálódást. Becsukta a könyvet, nehézkesen felállt, és visszatette a polcra. Újabb könyvet vett elő, látszólag találomra, majd megismételte a műveletet. Közben néha az ajtó felé nézet, megmerevedett egy pillanatra, fülelt. Miután semmi rendellenest nem tapasztalt, ismét belemerült a könyvek vizsgálatába. Az óra felet ütött, mire a férfi kezében megrezzent a nagyító. Megrovóan nézett fel, mintha az kizökkentette volna a dolgok menetéből. Letette a nagyítót, odébb tolta a könyvet, és a fejét a tenyerébe hajtotta. A 70
