Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 8. szám - Czakó Gábor: Nyelvlecke
köt it talpára, útnak ered, stb. melyek ugyancsak helyváltoztatást jelentenek, a távozik értelme nem azonos az angolosan távozik kai. A helyváltoztatást jelentő szavaink a mozgást jelentőknek szűkebb köre, hiszen kimaradnak azok, amelyeket helyben maradva végez a cselekvő: rezeg, hajlik, inog, stb. Természetesen mint mindig, mindenütt, akadnak határesetek. Pl.: omlik, ledől - a jelenség inkább helyben történik, ám a részek, a törmelékek helyet változtatnak. Aki lefekszik, leseggel, annak is elmozdul a talpa. Hosszas töprengés után bevettem őket. Bekerültek olyanok is, amelyek másmilyen célú cselekvést jelentenek, ámde föltétlenül helyváltoztatással járnak: terel, csatába száll, fedezéket keres, stb. Alighogy nekifogtam a számolásnak, az alapigék máris tömegesen sereglettek. Többségük a helyváltoztatás módját is megadta: száguld, baktat, biceg, siet, kacsázik, kúszik, továbbá a hangulatát: éviekéi, totyog, sompolyog, lófrál; célját: üldöz, tömegbe verődik, cipel, kivonul, elhurcol, kerget, vagy hangokat társított a mozgáshoz, besüvít, csoszog, csühög. Számos olyan is akad, amelyik rögtön minősítést is ad: betolja a pofáját, elbitangol, tilosban jár, elhúzza a belét, beszemte- lenkedik. Számos igénknek több jelentése is van - pl.: kilép: siet, lépéssel mér, elhagyja a szobát. Az átvitt értelműeket mellőztem, pl.: belép a pártba, kergeti a boldogságot, hajszolja a pénzt, pórul jár, kitér a hitéből, stb. Ráadásul egy-kettőre galléron ragadják őket az igekötők, Szentkatolnai Bálint Gábor pontosabb szavával, az igeirányítók, melyek vezetik őket, értelmet adván a bennük rejlő mozgásnak. Számos nyelv nem, vagy alig ismeri őket. Hatásukra igéink új meg új jelentéseket öltenek: kirohan, berohan, elrohan, rárohan, stb. Az igeirányítók ráadásul a különféle egyéb értelmű igéket - tör, vág, lóg, lát, szel, stb. — képesek átvarázsolni helyváltoztatást jelentővé: kitör, elévág, meglóg, ellátogat, átszel. Még a kifejezetten röghöz kötő áll, ül, fekszik igéket is mozgásra kényszerítik: „Az áruló átáll az ellenséghez; kiáll a sorból, beáll közéjük. ” Az ülő képviselő sem marad a fenekén, ha átül a másik párt padsoraiba. A fekvőbeteg is mozgásba lendül, ha befekszik a kórházba, vagy álltából lefekszik. Aki veszteg marad, az nem mocorog, ám aki lemarad, az szalad ugyan, de lassabban az elöl rohanónál. Ez fölveti a helyváltoztatás viszonylagosságát: mihez képest marad le, lassít, fékez, hajrázik, torpan meg, stb. Környezetéhez, vagy eddig mozgásához képest az ilyennek is megváltozik a helye, éppen e cselekvés következtében. Az elé-előaz eléjön - előjön alakokban csak tájnyelvi módosulatnak látszik, ám egész más, ha versenytársának elévág - a futó, és elővág - a kardvívó. Nem ugyanaz az előáll - valakinek, és az előáll - pl. a fogat. A határozók is jeles mozgatók: állva hagyta a mezőnyt, odébb áll. A ragozás is hasonló hatású: más igékből vagy névszókból varázsol helyváltoztatókat, lásd pl.: a föl-ver-g-ő-dik, hát-rál, közel-edik,?neg-egy-ezik, von-iil, stb. szavakat. A ragozás - ragok, jelek, képzők ragasztgatása - csudálatos árnyalatok kikeverésének művésze: a vízben úszó süllyed, a sárban caplató süpped, és nem fordítva. Vagy: bújik és bujdosik és bujkál, továbbá: hajt, hajszol, hajkurászik, meg: hord és hordoz, továbbá: oldalaz és oldalog' és ólálkodik - majdnem ugyanaz, de mégsem. Az is a toldalékolás varázslata, hogy helyben forog ugyan, ami pereg/pörög, de az érett búzaszem pereg/pörög, a táncos a szoba közepére penderíti, s nem pöndöriil, a labda meg a hálóba perdül. 3
