Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Nagy Gáspár-díj, Életünk-díj

tisztázatlanság homályosítja el, de ki tudja, miért, nem gondoljuk végig, valamiért tartózkodunk tó'le, hogy „üggyé” váljék. Naivitása nem szerep, hanem természet: a dolgokról egyszerűen kell beszélni, de minden köntörfalazás nélkül. Utolsónak megjelent kötete is azokat a jézusi mondatokat emeli ki a Textusból, amelyeket az egyház nem szokott idézni. Amelyeket valamennyien olvastunk, és mégsem merjük életünk tengelyébe állítani. És Buji - ezért „botrányos”, amit tesz - meg is mondja, hogy miért ez a tartózkodás. Azért, mert az egyház hovatovább olyan, mint egy „liberális” iskola: csak nehogy túlterheljük a gyerekeket, csak nehogy követelni merészeljünk valamit. Pedig az Újszövetség leckéje nagyon szigorú lecke. És az egyháznak a feladata az volna, hogy ezt közvetítse. Mert Jázus élete és beszéde csupa olyan kérés, óvás, parancs és ajánlat, ami mellőzhetetlen ahhoz, hogy Benne élhessünk. Buji Ferencnek Hamvasról szóló esszéje a további kutatás mellőzhetetlen darabja lesz: elemi „ügyekre” kérdez rá ebben is, és pontos válaszokat fogalmaz meg itt is. Kedves mosollyal, vitára készen, de az alapelveket illetően kérlelhetetlenül.

(A.K.)

Tisztelt Alelnök úr, Polgármester úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Nem akármilyen megtiszteltetés számomra, hogy az Életünk szerkesztősége az elmúlt időszak írásai közül - csak a Jóisten tudja miért - az enyémet találta kiemelésre érdemesnek. Ami azonban különösen értékessé teszi számomra az

170