Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Nagy Gáspár-díj, Életünk-díj
a Nagy Gáspár-díj, Életünk-díj 2007. május 4-én, a költő születésnapján adtuk át először a róla elnevezett díjat, amelyet az Életünk javaslatára Vas Megye Közgyűlése alapított a megyében született, itt tanult és a megye irodalmi közéletében oly fontos szerepet játszó költő - szeretett barátunk - emlékére. A Nagy Gáspár-díjat és az Életünk hagyományos éves díját ez alkalommal már Kőszegen, az ún. Sgraffitós házban vehették át a díjazottak, abban az épületben, ahova a lap hamarosan költözni fog, és ahol - reményeink szerint - a közeli jövőben megindulnak az - egyelőre — Pannon Irodalmi Múzeumnak (és kutatóközpontnak) nevezett intézmény alapító munkálatai. A díjakat bensőséges ünnepség keretében Majthényi László, a közgyűlés alelnöke adta át, s megtisztelte az együttlétet Szabó Márta, Nagy Gáspár felesége is. A Nag\? Gáspár-plakettet Blaskó János készítette. A 2006-7. évi Életünk-díj kitüntetettje Buji Ferenc filozófus Hamvas Béláról írt esszéjéért (A görögségtől a kereszténységig. A hamvasi hagyomány- értelmezés stádiumai. Életünk, 2007. 2-3. sz.) A Nagy Gáspár-díj első kitüntetettje Zalán Tibor, a Berzsenyi Dániel Keme- nesszentmártonban című verséért (Életünk, 2006. 12. sz.). AZ ÉLETÜNK-DÍJAS Buji Ferenc nem tartozik a média sztárjai közé, kevesen tudnak róla, Nyíregyházán született, ott is él. 1999-ben ismertem meg, amikor közös barátunk, Czakó Gábor javaslatára én mutattam be első könyvét, Az emberré vált embert. Azóta a mai magyar szellemi élet egyik legjelentősebb gondolkodójának tartom, és tartja az a nem túl széles kör, amely munkáit ismerheti. Rendkívül eredeti és - nincs rá jobb szó - hallatlanul radikális gondolkodó. Kérlelhetetlen szelídséggel és türelemmel hatol egy-egy szellemi vagy históriai probléma megoldása felé - bámulatos intuícióval és éppen ennyire lenyűgöző olvasottsággal. Egyetemi tanulmányokat nem végzett, állása sincs, de ne képzeljük valamiféle avantgárd álzseninek, gesztusembernek. Azért nem vállal állást, hogy - mint egy levelében írja - „ráérjen fontos dolgokkal foglalkozni”, ír és fordít. Fordította többek között Jungot, Guénont, Ramana Maharsit és Johannes Teulert. Említett könyve mellett kiadott egy esszégyűjteményt a tradícióról {Magasles), legújabb kötete Az elfelejtett evangélium. Ez is „botrányos” mű, mint csaknem minden munkája. Miért? Mert ebben is, mint akárha az evolúcióról beszél, akár a Néró-korabeli keresztényüldözések okairól, akár Hamvasról, bámulatos naivsággal mutat rá egy-egy olyan „ügyre”, amelyről valamennyien érezzük, hogy megoldatlan, hogy valami 169
