Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Alexa Károly: Hamvas Béla szakácskönyve (befejező rész)

Kierkegaard Szicíliában gyomorrontás-fejezetét (Mi ez a kór, ha „nem a valósággal való kapcsolat megszakadása”? És mi az evés, ha nem tanulás? Azaz „amikor az evést visszautasítom, a tanulást utasítom vissza. A gyomorrontás tehát nem más, mint a realizálódást megakadályozó tényezők túlsúlya.” Az érzékek ájulása, fordíthatjuk le.) Aztán ott van maga az Izek - realitás és transzcendencia elképesztően élénk kavargása, ahol egyben a szín és az illat, mert ez is íz meg az is az. A végén az álom: valaki megálmodja az élet vizét. Fantázia? Valóság? Irodalom? Teológia? „Egy asszony kínált meg vele.” Ez nagyon fontos tény. „Rózsaszín volt, híg, mint a világos bor, de pezsgő gyöngyszemek ültek az üveg falán. Illata kicsit sós volt, mint a tengeré, alig érezhetően. Nagyon tiszta illat, mint egy ismeretlen virágé vagy növényi nedvé. ízében elsőször az olajat fedeztem fel. Gyengébb volt, mint az olíva, enyhébb és lágyabb. Egy kicsit vérszerű is, forrásvízszerű, gyümölcslészerű, de anyagtalanabb, illanóbb, szelídebb, s ugyanakkor mélyebb. Sem hideg, sem meleg, olyan langyos, amilyent még nem ittam, mintha a benne lévő élettől lenne langyos. Úgy folyt le a torkomon, ahogy csak a tej vagy a bor szokott, de még bizalmasabban. Mintha nem is került volna a gyomromba, hanem a torkomból egyszerre szétáradt volna. Egészen belepuhultam. S az erő, amit felszívtam, nem ökölerő volt, hanem csendes és lüktető ragyogás. Egyszerre elkezdtem belülről világítani.”

Gyönyör és szépség - ez is az élet ajándéka. Egy ember élete nemcsak sors, hanem az érzékiség magántörténete is. És érzéki ízekkel teli lehet a munka és a gondolkodás - a szellemnek is vannak „ízei”. Buji Ferenc, Elamvas egyik legjobb értője, rátalált a „szakrális hedonizmus” kifejezésre. Ezt űzi és ezzel küzd Hamvas, ezt élvezi és ettől szenved egész életében. Elvetni nem tudja, mert nem lehet, ő nem magába záródott aszkéta, de nem is akarja elvetni, mert tudja, hogy a megismerés útját járjuk akkor is, ha engedünk az ízek csábításának, ha hajiunk az érzékek szavára. Az étel és a dohány, a bor és a forrásvíz, a nő, a humor, a könyv, a szabad mozgás, a virág, a zene, az írás, a gondolkodás mind-mind érzéki csábítás lehet. De az a fantázia szárnyalása is. Hány helyen nem járt Hamvas, amiről esszét írt, és képzelete éppoly érzéki képet fest egy görög templomról vagy egy perui szent helyről, mintha a szemével látta volna, fülével hallotta volna a környező fákról a tücskök zenéjét, arcát érte volna a tenger sós permete. Igen, mert érzékei a fantáziája előtt jártak, így nem ráfogás, amit a fantázia sugalmaz, minden új elem - akár érzékelt, akár kitalált - megtalálja a maga pontos helyét egy' hierarchikus és érzéki világkép szerkezetében.

Az élet javaival való élés és az élet javainak élvezete tehát nem mond ellent az lét igazságainak megismerésére való törekvéssel. Az élvezet nem feltétlenül korrupció, amely a magasabb rendű életet kizárja. De az, amit Hamvas (és a többi mester) életéhségnek nevez, súlyosabb és végzetesebb, mint a Hamvas által is beismert „spirituális hedonizmus”. Ez - noha mindent az Énre látszik vonatkoztatni - a lét súlypontját az Énen kívülre helyezi, a fogyasztási kínálatok terébe. Ezért a szüntelen éhezés és szomjazás, ezért merő sóvárgás az élet ébren és álomban. Ezért lesz az élet látszatlét, ezért lesz az emberi sorsalakítás vágya groteszk maszkkényszer, lesz a világ Karnevál.

Amit helyénvaló észben tartanunk minden falat és minden korty előtt.

168