Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
3 ZIMÁNYI MAGDOLNA Egy nap Először a kutya ébredt fel. Kimeresztette jobb majd bal mellső lábát, és hátsóját az égnek tolva nyújtózkodott egyet. Ezek után visszaroskadt a takarójára, megvizsgálta hogy mindene megvan-e, és várt türelmesen. Öreg kutya volt, hajdan fényes fekete szőre már sok helyen szürkére váltott. Nehezen mozgott, erősen szuszogott most is, miközben azt leste, hogy gazdái mikor ébrednek fel. A helye a fűtőtest és a kiskomód között volt, sokat mosott takaróját, mint szerelmesét vigyázta. Az oldalára feküdt, és az ágy felé fel-felpislogva figyelte az alvókat. A férfi mellett halkan ciripelt az óra. Az még lehunyt szemmel kinyúlt a takaró alól, és bal kézzel elnémította. Sóhajtott egyet, és óvatosan, nehogy a feleségét felébressze, kiült az ágy szélére. Nagydarab ember volt, teste elnehezült a sok finom falattól és a sportmentes élettől. Ahogy idősebb lett, egyre jöttek a kilók, már rég feladta az ellenük való küzdelmet. Tokája eltakarta a nyakát is, nagy orrát vékony erek hálózták be. Szemei halvány barnák voltak, már nem keltettek olyan félelemmel vegyes tiszteletet, mint egykor, főkönyvelőként. Szemhéjai elnehezültek, a korai időpont nem kedvezett az éltes férfitestnek. A kutya feltápászkodott, és odacammogott a férfihoz. A félhomályos szobában csak körmeinek kopogását, az óra ketyegését és az asszony ütemes szuszogását lehetett hallani. A férfi felvette az asztalkáról a karóráját, és akkurátusán felcsatolta. Végigszántott ujjaival egyre gyérülő haján, nyakával köröző mozdulatokat tett nagyon lassan. Lábával kitapogatta a papucsait, belebújt, és kezeivel megtámasztva magát két oldalt az ágyon, szép komótosan felállt. A kutya, mintha csak erre várt volna, odablattyogott az ajtóhoz. A férfi kinyitotta, a kutyát maga elé engedte, és csendesen becsukta. A kutya a konyhába ment a vizestálkájához, a férfi pedig a WC-be, ahol könnyített magán. A lezúduló víz hangja megtörte az addigi csendet, az asszony odabent a másik oldalára fordult. A férfi bement a fürdőszobába, és felkapcsolta a mosdó feletti lámpát. Az éles fényben eleinte hunyorgott, majd ásított egy nagyot és megengedte a csapot. Kiszámított, finom mozdulatokkal kigombolta csíkos pizsama felsőjét, és összehajtogatva a mosógépre tette. Megvakarta szőrős mellkasát, ujjai között maradt is néhány ősz szőrszál. Közel hajolva belenézett a tükörbe, és először a jobb, majd a bal szemfehérjét vizsgálta meg. Hajdan karakteres vonásait az idő és a háj eltorzította, egyre magasabb homloka most ráncokba szaladt. 65
