Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Zimányi Magdolna: Egy nap
Észrevett egy szőrszálat, ami az orrából kandikált ki, így hát kinyitott egy fiókot, kivett egy kis ollót, és lenyisszantotta azt. Ide-oda forgatta a fejét, hogy minél jobb szögben láthassa. Megnyugodva immár eltette az ollót, és tenyerével végigsimított püffedt arcán.-Jó lesz ez még mára - gondolta, és a mosdó felé hajolva langyos vízzel megmosta az arcát és a füleit. Tenyereivel felváltva a mosdó feletti csempében megtámaszkodva vizet löt- tyintett a hónaljaira, majd megtörölközött. Ezután fogat mosott, gondot fordítva az ínyére is. Mikor mindezzel kész lett, elzárta a vizet, és lekapcsolta lámpát. A kutya a konyhában türelmesen várta, tudta, eljön az ő ideje is. A férfi benyitott egy másik szobába, az egyik székről felemelte a ruháit, visz- szament a fürdőszobába, és felöltözött. A park felé indultak. A férfin szürke nadrág, bélelt cipő és a felesége unszolásának engedve egy modern, egyenes szabású dzseki volt. Lassan cammogtak, ismerték egymás járási sebességét. Az öreg kutya nagy hasa jobbra-balra kissé kilengett, a férfi mellette komótosan ballagott. A kutya a hideg miatt most egy kicsit jobban húzta a gazdáját, minél előbb vissza akart térni a meleg lakásba. A férfi kesztyűs kezével lazára engedte a pórázt, kalapjához néha tétován odanyúlt a fel-felszökő szél miatt. Hiába, megérkezett az ősz, és ilyenkor az ember azt hiszi, sose lesz tavasz. Elérték a park szélét. Egy-két kutyasétáltatón kívül nem volt még senki, de pár óra múlva jönnek a kismamák, hogy a napi levegőadagot megadják gyermekeiknek. Hintázni már nem lehetett, ahhoz hűvös volt, de a park picurka ösvényei kitűnő búvóhelyeket kínáltak. A férfi elengedte a kutyát, hadd menjen kedvére. Az el is indult, enyhén imbolygó járással egy bokrot célzott meg.- Adjon Isten, jó reggelt! - csattant fel a férfi füle mellett egy harsány hang. Hátrafordult, és kényszeredetten elhúzta a száját:-Jó reggelt! - köszönt vissza a másik eb tulajdonosának. —Jó is ez a nyugdíjas élet, mi? Mondom is a drága Klárikámnak, anyjuk, idefigyelj, ameddig egészség van, addig nincs semmi baj! Reggel lehozom a kutyát, kiszaladok a piacra, utána szép csendben elolvasom a lapokat, Klárikámmal megebédelünk, jön a délutáni szieszta, a televízióban is mindig van valami érdekes.. .hát kell ennél több? — lökte meg könyökével a férfit a másik, és nagyot nevetett. Közben a két kutya, mint régi cimborák üdvözölték egymást, majd megnyugodva az ismerős szagoktól az avarban tapostak tovább. Úgy látszik, az öregnek már elég volt a séta, gazdájához botorkált, és várakozón nézett fel rá. Amaz megértette, felcsatolta a pórázt, elbúcsúzott a másik férfitól, és elindultak lassan hazafelé. A félálom ködén át hallotta, hogy megjöttek. Próbálta becsapni magát, hogy még alszik, de nem sikerült. Óvatosan kinyitotta a szemeit, és kör66
