Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Sajó László: Halálom napjára
az ember vizes síkra ér már végképp másoknak remél család csalás balatonba besétálok ez az árok de mély árok pengecsendben síkos halat beretválok és magamon eret vágok elmerengve be a vízbe alattomba ölöm magam balatonba de nem teszem hideg a víz húz alulra nem leszek zöld puffadt hulla harmadnapra decemberi nagypénteken isten integet ég velem zászlajával vonatot indított nekem aztán időben ott legyek még lesz négy perc tehervonat jön pest felöl tejet szállít engem megöl dadam- dadam az állomás ívlámpái alatt nem fog soká várni futok tudom ide tolta nékem isten nem megyek el élve innen hová tovább megy a gőzös viszi vonat kanizsára szent jobbomat bevár s levág láttam a boldogságot én tehervonaton jött elém száll a pára sorompó alatt átbújok s elmém többé nem háborog dereng e rend elérkezett hát itt a nap ívlámpák világítanak fejem teszem december három fél nyolc múlt hat perccel kerék csikordult jobb homlokom érte a halálos ütés koponyaalapi törés hanyatt a nyakcsigolyám gyémánttengelye görbült agyamba nézz bele miért ki ért hallottam sírni a vasat láttam hogy a múlt meghasadt elmekelme 156
